jan

19

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

HaCkEd By GeNErAL HaCkEr

 

HaCkEd By GeNErAL HaCkEr

just for fun

RXR hacker
QQ:2132624233

jan

19

Szerző: sunflower

1 hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Itt vagyok

Nem tudom, milyen változások jönnek, a levelet, amit kaptam, sem értem. De ígérem, rendszeresen jövök és írom tovább naplómat, az én titkos naplómat.

jan

21

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Gondolataim

Ugyan meddig birom?

Bocsánat kedves naplóm, régen jártam itt. Ígérem nem feledkezem meg rólad ezután!

Eltel a karácsony, eltelt a szilveszter, lassan a legunalmasabb, leghosszabb hónap is véget ér.
Hogy velem mi történt? Hát jó az nem. Már odáig jutottam, hogy az éjjeli alvások szinte kimaradtak, a nappali pihenések meg a gyógszereim miatt nem működnek. Olyan fáradt vagyok, ég a szemem, remeg a kezem, … totál kiborulás.
Az egyik ok a felerősödött fülzúgásom. Olyan hangos, szinte ordít. Az éjszaka csendjében brutális. Ezért fejhallgatóval, TV hallgatással sikerül csak elaludnom. Igen ám, de jönnek azok az őrült reklámok, akik legalább még ugyanannyi DB-el szólnak, és ha nem alszom nagyon mélyen, ami csak 1-2 óra, felébredek rÉs minden kezdődik elölről.
Ha meg még ráadásul álmodom is….. Soha, vagy csak nagyon ritkán álmodok nyugodtan. A visszatérő álmaim mellet ismételten felbukkantak a ‘gátolt’ álmok. Olyan emberek, akik már régen meghaltak jönnek elő, és cselekedeteim akadályoztatva vannak. Az éjjel például régen meghalt bátyámmal, sógornőmmel ittam, reggel az ő két kislányukat kellett valahová vinnem, az álmomban kisgyermek lányokkal nem boldogultam. Ha feladtam az egyik lábra a zoknit, nem találtam a párját, semmi nem volt a helyén, lassan, akadályokba ütközve haladt csak minden  Ami az életben fél óra alatt megvalósul, az nekem álmomban órák alatt sem sikerül. Nem túl kellemes dolog.

És az életem csak kontrázza az éjjeli kínlódásokat. Több kétesélyes dolog is van életemben. Ilyen például az egyesület. Ami önmagában sem egy funkcionáló csoda, hanem egy általam működtetetett, egyszemélyes szervezet. Így nincs  nagy jövője. Megpróbálom a fiatalítást, adok egy esélyt az adó1%-nak. És ha nem megy, jövőre felszámolom. 61 évbes leszek. Magam nem bírom. Nincs más ötletem.

A többiről meg talán annyit, szemetek. Ahelyett. hogy támogatnánk egymást, mindenki az adó 1%-áért rúgja, vágja a másikat. Van aki már a maffiák szintjén van, van aki ad egyet, de ugyanakkor elvesz kettőt. Szégyen, hogy ilyen emberek, szervezetek bizalmat kapnak. És kapnak!

dec

18

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Végre

Végre tudtam beszélni lánykámmal. Persze én nem vagyok bekapcsolva…. ! No nem baj. Lényeg, hogy sikerült. Csütörtökön utaznak Kubába, és csak az új évben, január 6.-án mennek haza.
Közölte lánykám, márciusban összeházasodnak. Nagyon örülünk ennek, hiszen jól egymásra találtak. Van már közös lakás, terv, remélem a gyerek is előbb-utóbb összejön nekik.
Bár fiam is hasonló cipőben járna. De ők ugye most mentek szét. Szorítok, mert ebből az alig befejezett kapcsolatból még kijöhet valami.
Közeleg a karácsony, már a negyedik gyertyát is meggyújtottuk az adventi koszorún. Remélem nyugodtan, csendben fog telni.

 

 

dec

17

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Idézetek

Idézetek

“A bocsánatkérésnek számtalan mérete és formája van. Adhatunk gyémántot, virágot, vagy csak egy belülről jövő, őszinte érzést.”

“Nem lehet sokáig haragudni arra, aki megnevettet.”

“Ha valakit szeretsz, az nem arról szól, hogy csak akkor törődsz vele, amikor kedved tartja…, hanem arról is, hogy megbocsátasz, amikor elbaltázott valamit.”

“Minden ember hibázhat és hibázik is. De helyes-e az az út, amelyen a megkeseredettség miatt nem adunk új esélyt másoknak és a boldogságnak?! Mindig kell adnunk magunknak, másoknak és egymásnak egy újabb esélyt, mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz, és csak annyit tudunk majd mondani, hogy sajnáljuk.”

“Lehetetlen megbocsátani annak, aki rosszat tett nekünk, ha ez a rossz lealacsonyít. Arra kell gondolnunk, hogy nem alacsonyított le, hanem fölfedte valóságos helyünket.”

“Sokkal építőbb lenne, ha az emberek megpróbálnák megérteni állítólagos ellenségeiket. Megbocsátani sokkal hasznosabb, mint felkapni egy követ és hozzájuk vágni. Még hasznosabb megbocsátani, ha dühöd csillapíthatatlan. Élni a lehetőséggel, hogy a rossz helyett magunknak és másoknak is jót tegyünk, ez a legnagyobb megpróbáltatás.”

“Amikor a nekem okozott sérelmekről s ártalmakról úgy feledkezem meg, ahogy egy hajó megfeledkezik a maga mögött hagyott hullámokról, vagy a talpunk megfeledkezik a nyomokról, melyeket a porban hagy… vagyis nem nézünk utána, elbocsátjuk, elengedjük, magunk mögött hagyjuk, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás. (…) A gyűlöletet, a sértettséget, a bosszúvágyat, a haragot eldobja az ember, mint egy kinőtt ruhát, s nem hurcolja tovább magával. Hagyja elmerülni, eltűnni, az örök feledés homályába borulni.”

“A megbocsátás (…) nem más, mint új látásmód és az új érzelmek képessége.”

“Miközben megbocsátunk valakinek, fokozatosan feldereng előttünk egy mélyebb igazság, amelyet gyűlöletünk addig elfedett előlünk, s amelyet csak akkor láthatunk meg, amikor külön tudjuk választani az illető személyét a tetteitől.”

“A lélek erejét és nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint ha lemondunk a bosszúról és megbocsátjuk a sértést.”

“A megbocsátáshoz nem kell hívő embernek lennünk. Csak jó embernek. Ez is sok? Akkor rendes embernek. Aki nem őrizgeti magában az összes rosszat, amit átélt.”

“Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szorítsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,
erősítsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves.”

 

dec

17

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

El nem küldött levél barátnőimnek

Kedves G.!
Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak, bár egyáltalán nem volt szándékos. Téged akartalak segíteni, a helyzetedre akartam rávilágítani. De alaposan mellément.
Igazából soha nem értem magam, hogy mi a bánatos fenéért kell nekem ilyenekbe beleszólnom! Ha valaki hagyja magát kizsákmányolni, hülyét csináltatni magából, akkor hagyja. Az Ő baja, nekem nem kellene megnehezíteni a helyzetét. De akkor sem bírom megállni.
Dolgozik valaki 120 Ft-os órabérért – igen kiszámoltam – napi 12 órát vásár- és ünnepnapokat is beleértve, ledolgozza mellette az albérlet díját is, és még boldog, hogy menye önagysága magához rendeli újszülött csecsemője hasfájását kúrálni éjszakánként. Én azt sem értem, mindez hogyan fér be egy napba. Mert Drágám, a te napod is csak 24 órából áll. Arról meg már szólni sem merek, hogy hogyan bírja ezt a strapát egy hatvan feletti nő. Hála az égnek, az ápolt néni már intézetbe került, és a gyerek hasfájása is múlóban. Hogy segíteni akartak???  Ne röhögtess már. Ez kizsákmányolás volt a javából, nem is akármilyen. No persze azt tudod nagyon jól, hogy a gyermekeidre külön harapok. Amit veled csináltak azon a bizonyos februári szombat délután az felért egy gyilkossági kísérlettel. De te ezt is megbocsátottad, vagy eleve nem is zavart a dolog, hiszen végül is túlélted. És ezt egy végzett orvos csinálta az anyjával. No álljunk már meg egy szóra. És nem is hirtelen felindulásból követték el. Vezekelj csak drágám, ki tudja meddig vezekelhetsz még!

És Te kedves G!
Hiányzol! Hiányzik az eszed, a szövegelésed, szóval minden. El sem kezdődött a barátságunk, máris véget ért. Bár be kell, hogy valljam, a mostani éned nem annyira szimpatikus, mint a kezdeti. Ez a politikai fellángolás nem tett jót neked. Viszont aggódom  érted. Elveszőben vagy, és attól tartok nem tudod magad a víz felett tartani. majd elválik, mit hoz a január. Hidd el, ha lehetne, visszacsinálnám azt a bolondságot!

AVE!
Nálad sem teljesítettem jól.  Persze ezt sem értem. Eddig bármit kértem, túláradó örömmel adtad, egyetlen egy dolgot hoztam el engedély nélkül mindjárt sértette a lelked. Szerintem nálad sokkal többen olvassák, mint az én kis blogomban, az nem zavar? Csak ha én kiteszem? Nem érzékelem igazán a különbséget. Nem ártana, ha megvilágosítanál. A levelemre meg elfelejtettél válaszolni! A névnapod, egyszerűen hihetetlen hogy elfelejtettem. Eddig igyekeztem elsőként köszönteni. mentségemre szóljon, hogy akkora zűrzavar volt pont akkor körülöttem. De akkor is szégyen…

Búcsúzom tőletek lányok! Kicsit könnyebb lett a lelkemnek, hogy leírtam ezeket a dolgokat. Az nem zavar, hogy nem küldöm el, lehet, valamelyikőtök idetalál és elolvassa.

Szeretettel
Á.

 

 

dec

16

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Gondolataim

Kicsit elhanyagoltalak

Kedves Blogom! Ne haragudj, de mostanában másfelé jártam. Van 3 másik blogom azokat csináltam, a 3 weboldalamat, amihez hozzájött még egy, az adó1% oldal.
Lehet, túl sok, de ezek teljesen nyilvános blogok. Nem úgy, mint Te!

Gyorsan el is mondom, mi történt azóta, mióta itt jártam utoljára. A másik bloghelyemen egy kedves társaság meghívott, legyek illusztris társaságuk tagja. Én persze örömmel mentem. Nem is néztem meg, hová. kellett nekem. Két hétig tartott a nagy dicsőség. Aztán sikerült megszegnem egy íratlan szabályukat, és már repültem is, ki a szerkesztői felületről. Ezt sajnáltam, mert a csoport “vezetőjét” igazán megkedveltem. Bár vele azóta is beszélgetünk, figyelemmel kísérem sorsának alakulását, de már nem a régi. A szívében megmaradt a tüske irányomban.

A legfontosabb: voltunk lányéknál Svédben. Megismerkedtünk leendő nászainkkal, meg megnéztük az új lakásukat Lundban. Teljes 3 napot töltöttünk velük, és mondhatom, nagyon jól éreztük magunkat. Nászék kedvesek, szimpatikusak. A fiuk változatlanul kedves velünk, és nagyon szereti a lányunkat. Ez a legfontosabb.
Már nagyon régen nem éreztem ilyen intgenzíven lányom szeretetét. És viszont.

A Gutenberg utcai lakásba végül is a fiunk költözött be, sajnos kedves barátnője gyermeket szeretne, ő viszont nem. “Ebbe a világba egy gyereket????” Talán igaza van, de azért az élet igényli a családot. Nagyon remélem, meggondolja idejében magát.

Még a netes sikereimről is írok pár szót. A cicák látogatottsága a hónap elején több napon keresztül 1100 azaz ezerszáz egyedi látogató felett volt, ezzel átvette a csoportelső szerepét. Végre állandósult a PR 4-es minősítése is. Kemény két éves munka, meghozta gyümölcsét. A Világomról című blogom elnyerte a “december hónap blogja” díjat. Így netes vonalon sem panaszkodhatom.

Egy dolog bánt nagyon. A macskás-egyesületi rohanásban elfelejtkeztem Judit barátném névnapjáról. Ezt igazán szégyellem. Minden alkalommal én köszöntöttem kora hajnalban. Ezt soha nem fogom megbocsájtani magamnak.

Közeleg a Karácsony, egy hét és itt is lesz. Lányék Kubában ünnepelnek a fiam még kétséges. Nagy valószínűséggel kettesben töltjük hitvesemmel az Ünnepeket.

 

    

 

okt

4

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

Már megint hülyeséget csináltam!

Úgy látszik, örök bolond maradok, már nem valószínű, hogy változom. Miért csinálok, írok olyan helyre, olyan dolgot, ahol tudván tudom, nem veszik jó néven??? Itt van nekem ez a blog, ha panaszkodni akarok, hát tegyem itt. De nem, nekem máshol kell! És mire ide jutok, már nincs kedvem még egyszer leírni. De jó ötlet jutott az eszembe, bemásolom. Hátha akkor tudom folytatni, visszahozom azt a hangulatot vele.

Mondtam is neki, volt egy periódus amikor nagyon sok temetés volt a családban, elmentek a szülő-generációba tartozók, szüleink, rokonaink. Most, egy nagyobb szünet után, mi következünk. Tudjátok milyen rettenetesen szomorú érzést?????? Elképzelni azt, hogy kilépsz ebből a világból, és az ugyanúgy, már nélküled, változatlanul megy tovább????? Hihetetlen.

Már el is hoztam. És mindjárt vissza is zökkenek abba a bizonyos hangulatba, amit emlegettem. Kiegészítve annyival, tökéletesen egyet értek Netes Barátnémmal, aki azt írta párja halála után, hogy az a szívből jövő, igazi jókívánság, ha rövid, csendes távozást kívánunk valakinek. Ő végigélte rákos párja mellett a poklok poklát.

Nem jött vissza, nem is baj, lesz még részem éppen elég benne!

Sze

25

Szerző: sunflower

1 hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

H

Neve: maradjon titokban. Él: napjainkban. Neme nő. Kora 30-36 év. Családin állapot: házas, gyermek: kettő.  Külső: kellemes pofika, kedves megjelenés. Foglalkozása: háztartásbeli. Funkció: elméletileg feleség, gyakorlatilag házi cseléd. Jogosítvány:nincs, autó: van, Mercedes. lakás: pihenővárosi luxusvilla, min 200   nm. Apa:alkoholista. Férj: nem ismerem, hála az Égnek!

Van egy kedves ismerősöm: H, mint háztartásbeli. Kb két hónapja ismerkedtünk meg, be is lépett az egyesületünkbe állatmentőnek. Nagyon örültem neki, jól kijöttünk egymással. Nemrégiben találtunk 4 csecsemő macsekot, el kellett valakinek vállalnia. H elvállalta. ment is minden símán. H szépen cumiztatta a cicákat, azok meg szépen gyarapodásnak indultak.
Egyik nap, a macskák megtalálása ürügyén írt hírecskénk következményeként bekopogtatott hozzánk a Rádió. megbeszéltük az időpontot, találkoztunk, és kezdtük a riportot. Kezdő riporter,  kezdő  riportalany.  Mindenesetre működött. Már vagy fél órája beszéltem???, mikor felvetődött, kellenének a kismacskák is. Kérdem, miért, talán tőlük is kérdezni akar valamit? Nem, jött a válasz, csak jó volna. Rendben, válaszoltam. felhívtam H-t, elmondtam mi az ábra, délután kimennénk a macskákhoz. O. K. Később láttam a telefonomon, H vagy hússzor keresett. Végre sikerült beszélnünk. Ledöbbentem.

Tudod, kezdi a beszélgetést, nálunk nem lehet egyik percről a másikra csak úgy programot csinálni. Be van az időm percekre osztva. Megvan mikor gyomlálok,mikor nyírom a füvet, és mikor megyünk a fiúért Pestre. Hogy mikor takarítok, és mikor megyek boltba. Én teljesen kiborultam, mikor lebeszéltük a délutánt. Sok programomat felrúgta volna. Így én szeretném lemondani. És nem is akarok én tag lenni, csak önkéntes, de én nem is tudom, hogyan legyen. Legközelebb nem is fogok cicákat vállalni. Nem fér be az időmbe.
Mi olyan jól megvagyunk négyen, nem is kell oda más. Csak én meg a család. És kész. nem ismersz még eléggé, én nem tudok….. a férjem beleegyezése nélkül semmit csinálni. Előtte mindent megbeszélünk.

Rendben, mondom, de neked semmit nem kellett volna csinálnod, csak megmutatni a cicákat. De nem, én nem…. és mondta, mondta és mondta, hogy mi az amit megcsinálhat, és mi az, amit nem. És ezt a férjem nem engedte.

Felejtsük el ezt az egész cécót. behozzuk hozzánk a macskákat délután. (este úgyis hozzám költöztek volna) És ide jön a riporter. Hozzánk,mondom én. Jó, de és megint végigment ugyanaz a szöveg.

Délután behozta a cicákat, elhelyeztem őket. Néhány szót beszéltünk még. Tudod, a mi családunk így teljes. és megint mondta, bizonygatta a magáét.Aztán elment, én meg csak néztem utána, és sorjáztak elő a gondolataim. Róla. Vajon miért csinálja ezt. Neki tényleg ez az életcélja?  Állandóan függeni valakitől, parancsainak engedelmeskedni, kedve szerint ugrálni?? És mindezt azért, hogy ne dolgozzon? Hisz dolgozik éppen eleget! Bekasztlizva egy aranyketrecben élni az életet, de nem ám úgy, mint egy aranymadár, hanem mint egy rab? Már most is nagyok a gyerekek, mi lesz ha kirepülnek. Állandóan nem lehet még egy lovardát sem takarítani. Vagy férjem összeönti a borsót és a lencsét, hogy legyen asszonykájának munkája? vagy később meg a gyermekei fogják be???

Ma délután jönnek a cicákért. A Mercedessel. De légyszíves mindent készíts össze, az én férjem nem olyan türelmes, mint a tied. Sietnem kell. Akkor nem érünk rá beszélni sem, majd telefonon…..

 

Sze

25

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Futottam az életem után

Az elmúlt hét rettenetes volt. Futottam az életem után, de alig bírtam utolérni! Végre nyakon csíptem. Nem engedem többet garázdálkodni, mert végleg elveszítem.