jan

31

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Ezt fogjuk csinálni

A problémamegoldó gondolkodás: ezt fogjuk csinálni

A gondolkodás az elme azon cselekedete, aminek célja, megoldáskeresés különböző problémákra. A gondolkodás ténye azt jelzi, egy vagy több megoldatlan probléma van jelen a gondolkodó tudatában. (A szó töve: gond is erre utal; a gondolkodás innen közelítve gondokkal foglalkozás és megoldásukról gondoskodás.)

Bizonyos értelmezések szerint a gondolkodás az „agy nyelve”. Más értelmezésben általában a magas szintű gondolkodási folyamatokat jelenti, míg szűkebb értelemben véve a gondolkodási folyamatokat olyankor használjuk, amikor nem tudjuk, hogy hogyan jussunk el a kiindulási helyzetből a célhelyzetbe. (Még szigorúbb értelmezések szerint nem problémamegoldás ha tudjuk, hogy hogyan oldhatjuk meg a problémát, és csak végre kell hajtanunk, hanem rutinszerű feladat.)

7 káros gondolkodásmód – tegyél ellenük!

1. Cinizmus

A cinikusok általában gyanakvóak és bizalmatlanok másokkal szemben ez pedig ellenségességhez vezethet, és fokozhatja a szívbetegségek kialakulásának esélyeit. “Ezek az emberek nem feltétlenül forrófejűek, de hajlamosak mások ártatlan cselekedeteit ellenségesnek látni – nyilatkozta Dr. Boyle. Ez a stressz pedig károsíthatja a C3 immunfehérje működését, ami fokozhatja egyes krónikus betegségek kialakulásának esélyeit.”

2. Értelmetlenség

Azok, akik nem hiszik, hogy életüknek lenne valamilyen mélyebb értelme, hamarabb halnak, mint azok, akik hisznek valamilyen nagyobb cél létezésében. “Azok, akik úgy vélik, van értelme az életüknek, és valamilyen nagyobb célt szolgálnak, sokkal erősebb immunrendszerrel rendelkeznek mint azok, akik csak egyik napról a másikra élik életüket.”

3. Nyugtalanság

A neurotikus emberek, akik állandóan szoronganak, aggódnak és hajlamosak a depresszióra, sokkal hamarabb halnak, mint nyugodtabb társaik. A nyugtalan típusú emberek emellett hajlamosak a dohányzásra is, ami tovább rontja a várható élettartamukat.

4. Az önkontroll hiánya

Egy nemrég végzett felmérés szerint a lelkiismeretes, maguk körül rendet tartó emberek két évvel tovább élnek, mint a kapkodó, rendetlen, önuralom nélkül élők. A higgadt és lelkiismeretes emberek ritkábban dohányoznak és fogyasztanak alkoholt, ezen kívül stabilabb és kevésbé stresszes életet élnek.

5. Aggodalom

A legújabb kutatások szerint a túlzott aggodalmaskodás is árt az egészségünknek. Az extrovertált személyiségek közül a nyugodtabb típusúaknak körülbelül 50 százalékkal kisebb az esélyük az Alzheimer-kór kialakulására, mint az állandóan aggodalmaskodó és szorongós társaiknak.

6. Szomorúság

A D-típusú, vagyis depresszióra hajlamos szomorú személyiség általában mindig csak az élet árnyoldalait látja. Az ilyen típusú embereket rengeteg negatív érzelmi hatás éri, ennek hatására pedig immunrendszerük is gyengébb, ezért korábban halnak, mint egészségesebb szemléletű társaik.

7. Stressz

Bármit is teszünk, a legfontosabb, hogy ne hagyjuk a stresszt eluralkodni az életünkben, az ugyanis növeli szinte az összes krónikus betegség kialakulásának esélyeit. Egy nemrég végzett kutatás szerint az állandó stresszben élők körében kétszer nagyobb a kettes típusú cukorbetegség előfordulása, mint a nyugodtabb életvitelt folytatóknál.

Hát ez alaposan megfontolandó. Milyen jó, hogy rábukkantam ezekre a dolgokra. Így már mindjárt könnyebb lesz minden!

jan

31

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Gondolkodom

Gondolkodom, tehát vagyok. Hazaértem a képviselőtől és nem tudom, mit is gondoljak erről az egész cirkuszról, ami pár perc alatt lezajlott.
Nem tudom megérteni, azt a választ, amit kaptam, ha egyáltalán válasznak lehet nevezni. Így megkérem társamat, gondolkozzunk együtt!
Beleegyezett, így most elvonulunk gondolkodni. Sok sikert nekünk!

jan

31

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

Keresd magad boldogságát, és boldogtalan leszel…

Ezt nem én ötöltem ki. Kassai Csilla blogjából hoztam el, hogy tudjak min gondolkodni és legyen min vitáznom magammal.
“Keresd magad boldogságát, és boldogtalan leszel.  Keresd mások boldogságát, és boldog leszel”. Buddha

Minden normális ember harmóniára és békére törekszik. Hogyan is lehet ezt az áhított harmóniát, békét elérni?

Csakis úgy, hogyha rendet teszünk saját magunkban. Ennek pedig egy módja van. Befelé hallgatózni, figyelni, és arra törekedni, hogy minél jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Buddha mester mondta:
“Keresd magad boldogságát, és boldogtalan leszel. Keresd mások boldogságát, és boldog leszel”.

Az ember társaslény. Együtt sokkal többre jutunk, mint magunkra hagyatkozva.
Nagyon sokszor annyi is elég, hogyha empátiát adunk egymásnak.
Egy kicsi figyelem, egy kicsi törődés a másik emberrel, egy elejtett mosoly, egy kedves tekintet, egy jó szó, és máris szebbé varázsoljuk egy másik ember napját, ami visszahat saját magunkra is.
Tegnap kaptam egy csodás idézetet. Ez annyira magával ragadott, hogy megosztom olvasóimmal:

Gyógyító gondolat:
” Ahogy a Nap, a boldogság is az akaratodtól függetlenül bújik elő a viharfelhők mögül, hogy Rád szórja aranyló sugarát, mindössze annyi a dolgod, hogy ne menekülj el a fénye elől….
Aki tudatosan megéli önmagát, azt az élet minden rezdülése boldoggá tudja tenni….
Magaddal törődj, magadban szítsd fel a tüzet, mert akkor mindenki megmelegedhet a közeledben…. S ha benned felkel a Nap, nem tudod a fényét másokkal nem megosztani..” (A.J. Christian)

Hát nem csodálatos az élet? Egyedül is elérhetjük a boldogságot, de az az öröm, amit egymás öröme felett érez az ember, a közös öröm, semmihez sem fogható!

Eddig az idézet. És mindjárt fel is ötlött bennem valami.  Én büszkén beraktam blogom első oldalára egy napraforgó táblát. Egy táblát, pedig én inkább egy szál napraforgó vagyok. Pedig mennyire szeretnék egy táblában élni. Millió napraforgóból egy.

jan

31

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Gyűlölöm!

Mindjárt indulnom kell az egyik önkormányzati képviselőhöz. Persze nekem!  Egyedül. Kunyerálni. Mit? Pénzt! Kinek? Az Egyesületnek! És miért én? Mert nincs más! És miért egyedül? Mert aki ráérne, annak nincs bérlete! Meg különben is! Én ezt nem vállaltam! Menjen aki tud beszélni! No meg poros kis alföldi városunk ahhoz túl nagy, hogy gyalog járkáljon az ember ebben a hidegben! A párod nem tud elvinni bennünket? Persze, dehogynem, meg téged a WC-re. Egy frászt, egyik régi ismerősöm mondta, a ló péniszének is van vége. Hát ezt én is így gondolom. Nem elég, hogy minden reggel megyünk a Cicaotthonba, hétfőtől hétfőig, akkor még a városban is furikázzon bennünket. Mert őnagyságának így kényelmesebb. Csak így fáradna velem. Akkor maradjon otthon. Végül is, tényleg, miért ne mehetnék egyedül, tudok is beszélni, bérletem is van. Visszautasítani meg könnyebb egy könyörgő szempárt!

jan

31

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Felénk nincs ilyen gyönyörű tél!

Így szobából kifejezetten tetszik. Hozzá Vivaldi zenéje, és kész relaxáció.

jan

31

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Nagyon izgulok, izgulunk

Mint azt már említettem, nagyon szeretem az állatokat, és egy állatvédő egyesületben tevékenykedem igen aktívan.  Holnap lesz egyik pályázatunk eredményhirdetése,  és már alig férek a bőrömben az izgalomtól. Tudom, a pályázók között sokkal rászorultabbak is vannak, mint a mi egyesületünk. De akkor is, nekünk is nagyon-nagy szükségünk van arra a nem is túl sok pénzre,amit a pályázatból kaphatunk. Egész pontosan nem is pénzt kap a nyertes, hanem terméket, amit ő határoz meg. Mi gyógyszerre fordítanánk!!!!! Még egyet alszunk, és megtudjuk!!!!
lehet, nem alszom az éjjel?

jan

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

Január

Nem szeretem a januári, hosszú, sötét, unalmas napokat.  Ráadásul hidegek is.  Ahogy szállnak az ember feje felett az évek, egyre inkább a melegebb napokat kezdi szeretni. Pedig gyönyörű tud lenni a tél! Havas, zúzmarás fák, tájak, de én már belefáradtam. Inkább képeken nézem meg, slide-showt készítek belőlük, kellemes zenével, vagy téli verseket olvasgatok bent a meleg szobában.
Ráadásul nem történik igazából semmi. Ha meg történik, abban sincs öröme az embernek. Valahogyan úgy érzem, ilyenkor gyűlik bennem a feszültség, a rossz érzés, és  amit különösen nem szeretek magamban, és ellenkezik elveimmel, az ingerültség embertársaimmal szemben.

Haragszom a lányokra, haragszom a saját lányomra, és haragszom a saját, immár 39-éve férjemre. Nem tudom magamból kitisztítani ezt az érzést, és ez még külön dühít. Ez nem én vagyok!
Ez egy frusztrált, idősödő nő, akit nem ismerek. Igazából nem is akarok közelebbi kapcsolatba kerülni vele, hiszen éppen elég az általa létrehozott problémákat, helyzeteket elsimitanom.  És még szégyenkezhetem is miatta.
Tulajdonképpen ezért kezdtem ennek a blognak a megírásához, hogy legyen hol kiírnom magamból a rosszat, és maradhassak utána -talán- az aki. Kézzel már nem tudok írni, gondolom sokan szintén hasonlóan vannak ezzel. Egy sima oldalra szövegszerkesztve meg nem az igazi. Itt tudom, ha valaki, hasonlóan gondolkodó ember ráakad a blogra, írhat hozzá, vagy nem, szólhat hozzám, vagy nem, de senki nem tudja ki vagyok. Ezért nem írtam még bemutatkozást sem. Majd akit esetleg érdekel, megismer. Ha szán rá időt. Ha nem tetszem meg, tovább lép. Tegye. És ebben igazából ez a klassz. Írok magamnak, írok talán valakinek, valakiknek, és így nem érzem olyan magányosnak magamat.

Pedig az vagyok. Végtelenül magányos. Nincs akivel a gondolataimat megoszthatnám, akivel megihatnánk egy kávét, vagy elmennénk egy moziba. Sok állatom van, akiket szeretek, és tudom, ők viszontszeretnek. Nem tudnék állatok nélkül élni. Főleg így.
Velem tölti az éjszakát, odadugja nedves orrocskáját, vagy éppen megharap, attól függ, milyen kedve van. Sőt, mióta megismertem az embereket,  jobban vonzódom az állatokhoz. De ők – pedig rengeteget adnak nekem –  mégis csak állatok, a maguk korlátaival.

Ady Endre: AZ ÚR ÉRKEZÉSE

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

jan

30

Szerző: sunflower

1 hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Mai napom

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Szíriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó jaj barátság,
és jaj szerelem!
Ó jaj az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant jeges űr lakik.

jan

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

Miért éppen napraforgó?

A napraforgó mindig a fény, a Nap felé fordul, ahogyan én az emberi szeretet, barátság, önzetlenség, nagylelkűség felé fordítom arcomat.
Ezekből a nemes  emberi tulajdonságokból fonódik az én Napom. Ahogyan a napraforgó követi a napot, én is úgy fordulok a saját Napom után!
Az éjszakát nem szeretem, de az is szerves része életünknek! Sajnos!

Napraforgó

Kinn a kertben Napraforgó álldogál,
Napillatú bársonyszirmán,
Meleg barna koronáján
Szőke Napfény táncikál.

A tündöklő Napraforgó mosolyog,
Csodálja a pergő-forgó,
Az a barnásan aranyló,
A Fényt sugárzó Napot.

Napocskának meleg fényét követi,
Olyan nagyon nyújtózkodik,
Egyre jobban kapaszkodik,
Tányérját feléveti.

Szép arcával a Fény felé integet,
Ahogy ő csak Fényben élhet,
Pont úgy kell az Embereknek
Az éltető Szeretet.

Napraforgó!
Mutasd fényes koronád!
Mindig mosolyogjál nekünk,
Tágra nyissad ki a szemünk,
Nevessen Ránk a Világ!

Karsai Csilla
Poet.hu

jan

30

Szerző: sunflower

1 hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Napraforgó