ápr

24

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Kész, itt a vége

Egyszerűen nem bírom tovább. Valahol írtam már a szokásos reggeli cirkuszokról, megjegyzésekről, utalgatásokról. De ez a mai másmilyen volt. Teljesen komoly, vészjósló, kiakasztó. Komolyan, normális hangnemben elmondta az összes bánatunkat, ami most bennünket ért, ér és csak rosszabb lesz. Egy tökéletesen kilátástalan, negatív monológot hallgattam végig, amitől nekem is felállt a szőr a hátamon, beleborzongtam. Mindent: a lakást, a nyugdíjat, a gyermekeinket, a várható árakat, a várható életszínvonalunkat és még az állatokat is . Elképesztő volt.
Ha valaki ennyi negatív gondolatot hordoz magában, és semmi kilátása nincs arra, hogy változtatni tudjon rajta, és még csak eszébe sem jut valami megoldást keresni, és ezen rágodik a nap 30 órájában, annak már nem szabad élni. Így csak a körülötte élők hozzáállását zavarja, az optimista gondolatokat is kiűzi belőlük. Amit ő csinál, az már emberkínzásnak minősül. A saját és mások kínzásának. Megöregedett, egyik napról a másikra, mindene fáj, nem tesz ellene semmit, és akkor még egy ilyen gondolkodásmód, végtelenül elkeserítő. Az állatok esetében, ha  ennyit szenvednek megváltó álmot  adunk nekik. És nagyon gondolkodom rajta, vagy külön fogok élni, vagy megadom magamnak is a megváltó álmot. Ez nem élet. Így nem is lehet élni. Én addig akarok élni, amíg tudok valamit tanulni, csinálni, segíteni. Ez már túlment rajta.
Próbálj meg változtatni, változni. Ebben a korban sem késő, soha nem késő ! Ha azonban csak tüneti enyhítést végzel, vagy épp könnyelműen átlépsz a jeleken – a bukás démonját idézed meg magadhoz. Rajtad áll. Én ismerlek Téged, és gyanítom, ezt a dolgot már nem fogod meglépni. Hogy Te ismersz-e engem? Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. … Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. … S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Találkozz olyan emberekkel, akikkel én találkoztam.  Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!
Azért figyelj rám: Ugye tudod, hogy minden RAJTAD ÁLL? Ha azt tartod, elveszett vagy, akkor el is vesztél. Ha azt hiszed, nem mered megtenni, akkor nem is mered majd megtenni. Ha nyerni szeretnél, de úgy véled, nem tudsz nyerni, majdnem lehetetlen, hogy sikerüljön. Ha azt tartod, hogy veszíteni fogsz, veszítettél. Mert odakinn a világban látni fogod, hogy a siker az ember akaratával kezdődik. MINDEN RAJTAD ÁLL. Önmagadban kell bizonyosnak lenned ahhoz, hogy valamit is elérj. Az élet viadalait nem mindig az erősebbek és gyorsabbak vívják. Ám előbb-utóbb az lesz a győztes, aki hisz abban, hogy tud.
Még van idő! De már nem sok.

Lehet, hogy rossz korban és rossz helyre születtem!? UTÁLOM!!! Nagyon sajnálom a mai fiatalokat és nem szeretnék manapság huszonéves lenni!

ápr

23

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Húsvét

Nemsokára megjönnek a harangok Rámából, feltámad Jézus! Ezt és természetesen sokkal többet tudok a keresztény hitvilágról, de most ezek a legaktuálisabbak. Csodálatos érzés lehet……!
Azoknak, akik hisznek. Sajnos nekem nem adatott meg ez a szerencse. Nem neveltek hívőnek, kisgyermekkoromban ez tiltott dolog volt, de szüleim sem voltak azok. Azt már nem tudom, ők miért nem.
Ismerem az Ó- és Újtestamentumot, olvastam, hogy tájékozott legyek, hogy megértsek sok-sok hivatkozást, idézetet. És millió irodalmi és képzőművészeti alkotást. Hosszú ideig csodáltam egy képet – Judit – mire nagy nehezen kiderítettem, ki is volt Judit és mit tett népéért.
Ismerem, de nem hiszek benne. Miután a kamaszkorból kinőve kezdtem olvasni a Bibliát, és a bibliai történeteket, nem volt kapcsolatom (időm??) alaposabban foglalkozni vele. A mai napig szépnek, izgalmasnak, sokszor egy kicsit kegyetlennek érzem. De nem segített abban, hogy hívő legyek. Magában ez nem is lehet elég!
Szeretem a templomok intim csendjét, hűs, tömjénes illatát. Sokszor elüldögélek padjaikban. De ez sem hozza meg a hitemet. Ehhez sokkal több kellene. És több dologgal nem értek egyet, ami az egyház felszentelt szolgáira kötelező! Bár ettől még lehetnék hívő.
Kimaradt az életemből egy nagyon komoly rész, mely lehetővé tette volna, hogy esetleg hívő váljék belőlem. Pedig szeretnék hinni. A hívő emberek élete más. Azt sajnos nem hiszem, hogy jobbak nálam. De hisznek, mindig van kapaszkodójuk, van kihez fordulniuk, és soha nincsenek egyedül. Számukra az élet végtelen. Remélem világos, hogyan értem. A gonosz elnyeri méltó büntetését! De jó is volna! Lehet, csak az én meglátásom, a hívő ember élete könnyebb. Bár vannak elvek, melyek megszabják életüket, több mindent meg kell vonniuk maguktól, de egy igaz, hívő ember élete nem szakad meg, csak megtorpan egy pillanatnyi időre, és vár rá a fényesség.
Számomra ez nem létezik!  Nem akarnám a leírtak ellenkezőjét részletezni, mindenki tisztában van vele. Életemet a természettudományok szabályai határozzák meg, élek, míg el nem rozsdál szervezetem, és nem vár rám semmi.
Ami viszont nagyon fontos, hiszek az emberek becsületességében, őszinteségében, segítőkészségében, szeretetében. Az akarásban és a tudásban. Gondolkodásunk pozitívvá formálásában. Bár millió példa bizonyítja, nem érdemli meg az emberiség, de hiszek az EMBERBEN!

 

ápr

21

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Milliárdokból egy

Az életem. Az ÉN életem. Az egészből tekintve semmi, az egyből minden. Ez így kibékíthetetlen ellentét. Antagonisztikus! Még az egyből is a kevesebb, az értéktelenebb. Nem alkottam világraszóló műveket, nem találtam fel semmit, nem fedeztem fel semmit, igazából nem csináltam semmit. Még a fajom elvárásainak sem felelek meg, hiszen csak önmagunk pótlásának tettem eleget, de nem szaporítottam azt. Ellentétes nézőpontból viszont csak a saját életemet éltem, csak végeztem a világot  ugyan piko léptékben mérhető előbbre jutását jelentő kísérleteket. Szültem két gyereket, és magam módján még védem is a körülöttem lévő világot. Vagy legalábbis igyekszem nem ártani. Ki merek mondani szavakat, melyeket nem mindenki mer. Vállalom ennek következményeit. Viszont vannak helyzetek, mikor a megfelelő szó nem jön ki a torkomon. Bennreked. Ennek is megpróbálom vállalni a vonzatát, de ez már nehezebb. Az időben ki nem mondott szó nem pótolható. Sok mindennel ellentétben, bármilyen vonatkozásban. A másik nézőpontból ennek nincs az égvilágon semmi jelentősége.
Most akkor kínlódjuk végig életünket, vagy éljünk a napnak? Tartsuk magunkat -sokszor nehezen – elveinkhez, vagy rúgjuk fel azokat? Szüljünk, vagy hagyjuk kihalni fajunkat? A mérleg billen egyáltalán? Vagy kizárólag az egyik serpenyő lehet csak fent?

ÉN EZT AZ UTAT JÁROM ÉS BIZTON MONDOM – MEGÉRI! MINDEN LÉLEK EGY KÜLÖN CSODA ÉS MINDEN LÉLEK ÚJ TULAJDONSÁGOKAT HOZ A VILÁGEGYETEM SZÁMÁRA! MINDANNYIAN KINCSEK VAGYUNK ÉS A LEGSZÖRNYŰBB PAZARLÁS – HA EZT NEM AKNÁZZUK KI!

ápr

21

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Ajtó

Ismét kinyílt egy pillanatra. Nagyon meglepett, még nem vártam nyitását. Sok örömöt a bepillantás nem hozott, megint csavart a szívemen egyet.
A múltkor azt írta, a harmadik harmad. Ez így nagyon végleges. Megmásíthatatlannak. És rettenetes. Tegnap lehet, jót tettem a cicával!

ápr

20

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Semmi sem sikerül

Mostanában semmi nem sikerül. Ami sikerül az mind rossz, nevetséges, vagy siralmas. Úgy tűnik sikerült teljesen összevesznem a lányommal. Állítom, nem az én hibám. Én csak szeretem tudni a rendet, mikor minek jön el az ideje. A lányom az ellenkezője. Nagy ívben lekakil mindent, megy a saját feje után, és az, hogy a másiknak, akár a szülőanyjának is, esetleg be kell állítani valamit, meg kell szervezni dolgokat, hogy rendelkezésére állhasson, nem érdekli. Még akkor is így érzem, amikor kedveskedni akar. Nem képes mások körülményeit tekintetbe venni. Azt hiszi, mindenki úgy él, ahogy ő. Elkötelezettség csak irányában lehet, másfele….. kit érdekel! El nem tudja képzelni, hogy nekem tudnom kell, mikor indul a repülőgép, hogy a helyettesítésemet meg tudjam oldani. A meghívásomat is tulajdonképpen én rendeztem vissza, mert kerek egy hónap alatt nem tudták megbeszélni, mikor volna az érkezésünk számukra megfelelő. Hát akkor nem megyünk. Kész.
A beígért támogatások! Aki most is adja, ott nincs akadály, aki nem akar adni, meggondolta magát, ötöl hatol, mellébeszél, néha már olyan hülyeségeket, hogy égnek áll a hajam. Nem volna egyszerűbb azt mondani, nem tudok önöknek segíteni. Felnőtt emberek így is megértik, a köntörfalazás csak ködösítésre, bizonytalanságban hagyásra jó.
Régi jó ellenlábasommal a mai napig képtelenek vagyunk egy normális telefonbeszélgetést lebonyolítani. Mindig sértődés, a másik hülyének nézése a vége. És még egy falatnyi humorérzéke sincs. Nem érti meg, hogy egyszerűen nevetséges egy állatvédőt a Vodafon Anygyala címért versenyeztetni. Számomra legalábbis röhejes. Biztos van akinek tetszik. 1:1.

 

ápr

15

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Utam

Olyan sok verset elolvastam, sok idézetet megnéztem, de nem találtam egyetlen egyet sem, mely híven tükrözné pillanatnyi érzéseimet, és azokat a gondolatokat, mely eljövendő dolgaimat, életemet megpróbálná legalább sejtetni. Az általam  az előzőekben idézett versek  nagyon tetszenek, vagy/és érzek bennük némi lelki rokonságot.
Az idő felgyorsulása, az emlékek halványulása, fizikai teljesítőképességem látványos – a saját magamtól elvárthoz mért – csökkenése elrémiszt. Ez nem én vagyok! Ez nem az az asszony, aki lélekben még mindig fittnek, okosnak és tettre késznek érzi magát. Fiatalnak. Mi lesz így az emberrel, erre keresem a választ, és nem találom.  De az is lehet, nem akarom megtalálni. Vagy tudatosan nem veszem észre, nem látom meg az ide illő szavakat. Önámítás, lehet. Miért? Azért mert valahol tudom én a választ arra, amit oly nagyon keresek, de nem merem a felszínre hozni, leírni. Mert akkor az nagyon valóságos és nagyon ijesztő lesz. És nem akarom előre elrémíszteni magam. Addig, amíg ez a becsukott szemű állapot tart, mondhatjuk struccpolitikának is, még merek vállalni, tenni, élni. Ha kinyílik a szemem, nem marad semmim. Csak az elmúlt önmagam. Egyenlőre még nem akarok találkozni velem!

ápr

15

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Már megtanultam

Már megtanultam nem beszélni,
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel.

Tudok köszönni ostobáknak,
bókolni is, őrjöngve dúltan,
hajrázni, ha fejemre hágnak.
Az életet én megtanultam.

Csak oly unott ne volna minden,
a jó, a rossz, amit a sors hoz.
Ennen-sebem is úgy tekintem,
akár egy esetét az orvos.

Mindazt, mi fáj és van, megértem.
Nekem jutalmat hát ki adhat?
Nem zöld kölyök vagyok. Megértem:
Halál, fogadj el a fiadnak.

Kosztolányi Dezső

ápr

15

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Idézetek

“Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, amelyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon. “(Paulo Coelho)

ápr

14

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok…és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet…Ő
ép fölnézett rám: A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!… – sikoltotta s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

ápr

14

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

ápr

14

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

http://www.youtube.com/watch?v=iOtlBLvPRqg&playnext=1&list=PL27C2671056D476BC

ápr

10

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Ajtó

Minden nap megállok előtte. Mély lélegzetet veszek és kopogtatok. Sok-sok napon keresztül zárva van. Talán jobb is a nemtudás. Ma kinyílt. Már ismét többet tudok!
A szívem szakad meg értük, úgy segítenék, de nem tudok. A szavak már nem jelentenek semmit. Elkoptak. Csak a szeretetemet, együttérzésemet, szívemet tárom, nyújtom. És Ő tudja ezt.

 

ápr

5

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Egy kis napot szeretnék

Lassan, de következetesen beledöngölnek a földbe. Csak tudnám, miért? Két mondat, és vérig sértődik öt ember. Egy egyszerű tényközlésen. Egy olyan tény közlésén, aminek 30 tanúja volt.  Hát ennyire nem látják az emberek magukat???? Ennyire szemellenzősek???? Ennyire bűzlik az igazság??? Miért nem lehet elfogadni, hogy nem minden olyan, amilyennek mi szeretnénk látni!
Tükröt nekik, meg tanítónénit, hogy tanuljanak meg olvasni. Ne azt amit mögé képzel, hanem azt, amit leírnak! Napot nekem, mert teljesen megfagyok!

 

ápr

4

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Csak rohannak …

Azt vettem észre, nem csak úgy szépen eltelnek a napjaim, hanem rohannak, csaknem száguldanak. Alig fejeztem be az orvosjárásomat, már letudtam egy pesti utat vonaton, egy festés-nagytakarítás-fertőtlenítés akciót a Cicaotthonunkban, és már hétfő van, annak is késő délutánja. Mióta átállítottuk az órát, valahogy rövidültek a napok is.  És mi ennek a rohanásnak a célja? Egy bizonyos születésnap, amit egyáltalán nem várok. A nők ezt már nem hogy nem ünneplik meg, hanem egyenesen letagadják. És ha ez is elmúlik, mi lesz? Már kezdem megszokni a csókolomozást, azt hogy felkínálják a villamoson a helyüket nálam alig fiatalabbak (legalábbis én így gondolom) és lassan kinéznek bizonyos helyekről, helyzetekből, mondván, mit akar ez a vén banya még itt?
Sokszor hallottam, az idő relatív, most nem tudományos, hanem mindennapi életünkre vonatkoztatva. Nem egyformán múlik. Állítólag ez így van. És most nem arra gondolok, hogy amíg az ember fiatalnak érzi magát, egyre többet akar besuvasztani napjaiba. Nem, ténylegesen változik.
És akkor mi van????
Semmi, úgyis kilógunk már ebből az életből, útban vagyunk mindenkinek! Az országnak teher és nyűg, a fiataloknak szintén teher, és ráadásul konkurencia. Mit vakaródzunk még itt a földön? Nem Advocate kell, hanem koporsó. Így rajtunk kívül mindenki elégedett volna.