máj

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Befejezett történések

Lassan nem lesz a szívemnek olyan csücske, melyben ne fájna valami. És ezek visszafordithatatlan események.
Még a tegnapi hír sem igazodott a helyére, és máris egy igen fájó dolog. Véglegesen, visszavonhatatlanul, örökre bezártuk első Cicaotthonunkat. Igazából most sem értem a miértjét, gyanúm van több is, de teljességgel felesleges őrölni az agyamat rajta, hiszen semmin nem változtatna.
Számomra rendkívüli élmény volt egy ilyen otthon beindítása és vezetése.  Az ellátása  már nem volt ennyire felhőtlen, hiszen gyakorlatilag rám hárult az összes feladat.
Bizton állíthatom, profi lettem macskából. Minden rezdülésüket, óhajukat, fájdalmukat ismerem. Készen állok arra, hogy bármikor nekikezdjek egy ilyen Cicaotthon vezetésének. De Egyesületünk életének egy fontos szakasza befejeződött.

 

máj

29

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Az ajtó

Kinyílt és végleg be is csukódott. Eljött, aminek el kellett jönnie. Ennyi volt egy ember élete.

Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek. (Alyson Noel)

 

máj

27

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

máj

25

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Megint bekukucskálhattam az ajtón

Bár ne lehetett volna! Az utolsó harmad 24. órájáról kaptam hírt. Megdermedt a szívem. Fáj! És már senki nem tud segíteni. Csak nekik kell erősnek lenni. Aztán már ‘csak’ Neki. November óta tart barátnőm harca, nem rajta múlott, hogy az egész ennyire szomorúan és visszavonhatatlanul, hamarosan véget ér. Ha tudnék, imádkoznék értük. Majd a magam módján teszem.

Miért kell egy embernek ronccsá változni, hogy el tudjon végre menni?   Bár személyesen nem ismerem, minden idegszálammal azon vagyok,  rövidüljön szenvedése.

„Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulettkerék forog?
Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele?
Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?”

Stephen King

 


máj

18

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

És megint

Hová tűntek el az álmok? Elhervadtak mint virágok?
Hová lettek a szép tervek? Elnyelték rút, sötét vermek?
Szép terveim kútba estek. Kútnak mélyén lentrekedtek.
Hová lettek hát az álmok? Reájuk, mondd hol találok?
Elúsztak az óceánon? Keresem, de nem találom.
Viharos szél messze fújta? Hetedhét országon túlra?
Megyek hát az óceánra. Bárcsak szívem rátalálna.
Merre menjek? Merre ússzak, hogy az álmaimhoz jussak?
Kergetem az álmaimat, széttaposott vágyaimat.
Keresem, de nem találom. Szertefoszlott ez az álom?
Elpárolgott mint egy vízcsepp. Elvesztettem minden kincset.
Fent lebeg a felhők között? A kék égre felköltözött?
Bámulom a magas eget, kémlelem, hogy merre lehet.
Látok fenn egy ködös képet. Lelkem sajog, szívem tépett.
Elszállt lelkem minden álma. Felszáradtak mint a pára.
Létezik vajon az álmom? Remélem, még megtalálom.

máj

18

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

És még mindig

Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.

Ady Endre

máj

18

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Születésnapomra

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.

Pam Brown

máj

17

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Készülődés

A napokban leadjuk a Cicaotthont. Nagyon sokat tanultam ez alatt a közel egy év alatt. Hálás is vagyok érte. De…. . Az otthon látványos dolog volt. Sokkal többet mutatnak az eredményei. Az ez évi eredményünk nagyon gyenge lesz az előzőhöz képest. Készülünk a Hidivásárra. Készítettem képeket, szórólapokat, plakátokat. Mindegyikben van hiba. Ezt még mindig nem csinálom jól. A képet nem rakták középre, a szóróanyag betűi túl aprók lettek, a Vadasparkból csak 3 gyerekre szóló belépőt kaptunk, a plakátot csak halványzöldre lehetett nyomtatni.
Még nem tudjuk, hogyan kerül be a sörasztal és a padok, Ancika még mindig nálam nyaral! Meg még be kell hozni a kerek asztalt, a székeket, a sátrakat. Ráadásul Tamara is kilépett, mert neki ilyen szarságokra nincs ideje. Nem mintha eddig csinált volna valamit! Ha vége lesz ennek a cirkusznak, és Ancika is megtetszik valakinek, két napig ki sem fogok kelni az ágyból.

máj

11

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Bizonyára én voltam a modell

Slalomozó élet

Életem eddig leélt szakasza
sikertelenségek, keserűségek,
és itt – ott kicsiny boldogságok
közötti slalomozás volt.

A verseny kiélezett,
botlani nem szabad,
de én nem csak hogy botlottam,
hanem óriásit buktam…

Néhányszor felálltam,
de egyre nehezebb!
Most, éppen ott tartok,
hogy biztos kiesem.

Igaz barát – nincs,
hogy felsegítsen,
összetört lélekkel
magamnak nem megy.

A versenyt folytatni kéne,
de mit tegyek,
ha a segítő kezeket
folyton elhessentem?

Aki segít – nem kell,
aki kéne – nem jön!
Így a slalompályát
sorra ledöntöm.

/Vándor Judit – Caesar – Caesar színei/

 

máj

9

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Cicákok, Életem percei, pillanatai, történései

A macskák már csak a spájzban nincsenek!

Egyik kedvenc filmemből van az idézet, A tizedes és a többiekből. Kicsit kifordítva . Ha bejövök a számítógépemhez, két macska akar a fejemre és a billentyűzetre ülni, Pici, a fekete exkandúr, és Tücsi a hófehér,  hajdan volt leányzó. Bemegyek TV-t nézni, vagy olvasni, a szobámban a lelenc Bingó billegteti gyönyörű pofiját felém. Ha mosdani, vagy egyéb dolgaimat intézni kimegyek a fürdőszobába, nyakamba ugrik a mindig játékos, bár újabban harapós Trixi, és a szomorkás Jojó siránkozik felém, akit Trixi nemtetszésétől védendő, ketrecbe csuktunk. Szegény! Mire mindenkin túlhaladva kikötök a konyhában, a fekete és a fehér macs már ott kiabál rám kaját követelve, mert ők teljesen körbe tudják járni a lakást. És a kör  bezárult.  A kamrába csak azért nincs egy cica sem, mert az  szigorúan tiltott területnek számít.  Túl sok a megőrzésre félrerakott cucc!
Ha még nem elég a cicákból, felszaladok Klári mamihoz, mert Pötyike cica népes családjával oda lett elszállásolva, és az ellátásuk szintén szerénységemre lett bízva.  Ha macskátlanítani akarom magam, marad egyetlen zug a hatalmas lakásban, a cselédszoba. Bár ott meg a fiam nyilvánított nemkívánatos személynek!
Talán van némi igaza a Páromnak a  macskákkal kapcsolatban! A macskákból is megárt a sok! És mindennek meg van az ára.

Bingó cica még fiatalon

máj

8

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Anyák napja

Anyák napja szerintem a legszebb megemlékezés. Erről is van egy emlékem – természetesen régi – és egy aktualitásom.
Kislány voltam még, de már nagyobbacska. Nem igen emlékszem akkoriban mindig megünnepeltük-e, hogyan és ki segített nekem, mint kislánynak felköszöntenie Édesanyját, de ez az emléktöredék beleégett  a lelkembe. Vasárnap volt – természetesen – és a még harmatos, kertben szedett virággal felköszöntöttük Édesanyánkat. Nagyon örült neki, én meg annak, hogy Ő örül. El is határoztam, következő évben én magam fogom felköszönteni Anyumat. Így is lett bizony, eltelt az esztendő, és én okos kislány lévén, megjegyeztem,  Anyák napja hányadikára esett az előző évben. Hiába a gyermeki logika, már csak ilyen.  Karácsony Szent este december 24.-én van, akkor anyák napja május x.-re esik.  Csodálkozott a családom, hogy nem köszöntöttem fel vasárnap Anyumat, de én tudtam, mikor lesz az Anyák napja. X.-én. Elmúlt a vasárnap, Anyu szemében némi szomorúságot láttam, de nem szólt semmit. Másnap (X.-én) kis megtakarított pénzemből iskola után vettem virágot és boldogan vártam haza Anyumat. Lelkesen szaladtam elé, és vártam az öröm felcsillanását arcán. Azt nem, de  értetlenséget felfedeztem rajta és az egész családon. Ekkor már nekem is  nagyon gyanús lett a dolog,  és nagy nehezen, könnyek között,  közösen kibogoztuk a rejtélyt.

Ilyesmiben reménykedtem én, az immár kislányból felnőtt anya, most Anyák napján. Fiam, mint rendesen szerény puszival, de annál nagyobb szeretettel, tulipánnal kedveskedett nekem. De a lányom, ő miért nem köszöntött fel? Igaz, külföldön él, és van, ahol május 2. vasárnapján ünneplik az anyai szeretetet. Ebben reménykedtem, mikor  első vasárnap elmaradt. De a 2. vasárnapra sem érkezett semmi. Így, délután fél ötkor már nem is valószínű, hogy érkezik!

 

 

 

máj

1

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

????

Hogyan lehet ennyire szerencsétlen egy ember? Miért jönnek a bajok egyszerre? Hogyan élhettem le az életem, ha most ennyire nem szeret senki? Nem gondolom, hogy annyira rossz anya voltam, hogy anyák napján még egy szia, hogy vagy-ot sem érdemlek! Mit vétettem én a világnak, hogy minden rajtam csattan? Éltem az életem, ahogyan képes voltam, már akkor is kaptam az “áldást” sokfelől. Vadidegen emberek ítélkeznek munkámon, és felborigatják, amit eddig csináltam, oktalanul! Világra hoztam két gyermeket, olyanok lettek, amilyenek, már a saját útjukat járják. De könyörgöm, még élek! Nem férek már be a saját útba! És miért? Mert életemben egyszer megbotlottam? Igen, és nem is bánom! Nehéz volt kilábalnom belőle, de kilábaltam. És nagyon sokat tanultam belőle! Sokkal értékesebbnek érzem magam e tudás birtokában. Meggyógyultam! Bocsánatot kértem! És mégsem tud megbocsátani! Most kénytelen vagyok egy részt az előző beírásból áthozni, mert ide talán még jobban illik.
Lányomnak: Te ismersz-e engem? Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. … Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. … S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Találkozz olyan emberekkel, akikkel én találkoztam.  Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem.