jún

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Ugyanaz

jún

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Ady Endre Sorsunk

Ady Endre: Sorsunk

Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött – sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
*
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.

jún

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Wass Albert: A szív – De nem az enyém!

http://youtu.be/e4KMgedklyI

jún

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Kedvenc versek, Videó

A szívemből szól: MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (részlet)

 

jún

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Régebbi netes ismerősöm készítette ezt a videót.  A képek is figyelemre méltóak, és a szöveg, az idézet is a végén. Köszönöm Klára!

jún

29

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Lehet?

Nem is tudom elhinni, de talán ránk kacsintott a szerencse egy picinyég? Annyit írok csak le, hogy a lány lakásáról van szó. Ha bejön egy kis levegőhöz jutunk!!!!! Istenem, hogy kell szólni Hozzád?????Az a fránya ateizmus!



jún

29

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Már megint

Nem tudom meddig bírom még………. Kifáradtam, belefáradtam, beleuntam. Hogy mibe, a szokásos reggeli cirkuszokba. És kivel. Természetesen hites – mindjárt negyven éve- párommal. Hogy mi történt már megint? Mióta nem járunk Algyőre, minimálisan, de javult a tűrőképességünk. De azért szinte minden reggelre akad valami, hol kisebb, hol nagyobb vita.
Mint ma is. Lement apa a gyógyszertárba. Kértem utána menjen be a mellette lévő boltba és hozzon valamilyen konzervet a vendég macskának, mert az állandóan éhes, és addig, míg nem eszi magát hasasra, nem foglalkozik a picikkel. Le is ment a gyógyszertárba, még telefonált is nekem, de mikor feljött, nem volt nála konzerv. Nem volt a boltban konzerv? – kérdeztem. Nem mentem be, mert szakadt az eső (már régen elállt) és siettem.- válaszolta. 1. Hová a bánatosba sietett???? Mikor az egész napjából az egyetlen program a kutyaetetés, ami várhat 10 percet. 2. Ha esett volna (ami nem igaz), sem probléma elmenni egy ajtóval odébb.
Természetesen én kérdőre vontam és ő megválaszolta, az ő közvetlen módján. Aztán csak lement – újból – és hozott egy konzervet, és nagyon mérgesen elviharzott!
Mondjátok meg, volt ennek valami értelme? Én se venném nagyon zokon, ha nem a milliomodik koccanásunk lett volna! És most adjuk vissza azt az egyetlen lakást, amiben egyedül, a saját nyugdíjamból meg tudtam volna élni. Nagyon el vagyok keseredve.

jún

29

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Videó

40 év felett, de mennyivel!

jún

27

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Érettségi átlag

Városomban messze a legjobb a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium. Annak idején a mi 46-os létszámú osztályunk érte el  a rendkívüli, kimagasló és igazgatónkat nagy elégedettséggel (bennünket is) eltöltő eredményt: osztályunk érettségi átlaga jeles lett. Taroltunk.
Ma olvasom, hogy a nyomdokainkon haladóknak nagyot sikerült emelniük az érettségi színvonalukon,  4,96 lett. Gratulálok!

Szeged – Mindössze hat négyest osztottak ki az idei érettségin a Radnóti-gimnázium 12/M-es diákjainak. A 25 fiatal ezzel 4,96-os osztályátlaggal maturált – korábban ilyen jó eredményt még senki nem ért el ebben az intézményben.

 

jún

26

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Barátnőm a bejegyzéseit és az ajtót végleg bezárta. Ezt teszem én is, ugyanazzal a dallal, mellyel Ő is tette.

jún

23

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Angyalok közt a pokolban

Ilyet még nem értem. Hogy tűri meg a föld ezt a nőt a hátán? Már régen le kellett volna dobnia!  És ő nevezi magát angyalnak? Ez a tetű, immorális, beteg ember, aki azzal szórakozik, hogy megalapozatlan dolgokat állít minden neki nem szimpatikus emberről. És mint a váltó futás, egyik emberről már ugrik is a másikra. Ahogy úgy érzi, elmondott már minden mocskos dolgot, aminek természetesen utána sem néz, valakiről, már ugrik is egy másik áldozat hátára. És kezdi újból. Ritkán szól, de akkor nagyot! Ha most volna valaki, aki teljesítené kérésemet, tudnék mit kívánni. Soha nem kértem még senki ember ellen semmit, de most istenuccse megtenném. Dögöljön meg. Szépen, magyarul mondva.

jún

21

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

No comment

 

Álltam a piros lámpánál, várva, hogy zöldre váltson, és átkelhessek a forgalmas úton. Mellém ér nagy lendülettel egy hölgy, aki mindjárt le is akart lépni az úttestre.
– Álljon meg, asszonyom, mondtam neki és ezzel  fordultam is felé.  Magam korabeli, a tinédzser kórból már régen kinőtt hölgy volt!
– Jaj, ezt még a nyugdíjasoknak sem szabad, mondta, én meg ránéztem, hogy mit is akar ezzel mondani??
– Ne izguljon hölgyem, válaszoltam neki, nemsokára kötelező lesz, de megvárják az indítással a délutáni csúcsot!
Rám nézett, cinkosan összekacsintottunk, és elindultunk a szabad jelzésen az úton át.

Más:

Ma délelőtt történt. Már hazafelé menőben voltam, letudván kedvenc pszichiáteremet, és a Klárikánál lévő macsok oltását. Látom kozmetikai termékek vannak a jellegzetes asztalon, mellette két korosabb hölgy mosolyog. Avonosak vagy Oriflémesek lehettek, nem is figyeltem, azon iparkodván, hogy minél nagyobb ívben kerüljem ki őket. Az egyik mégis rám szólt, kedvesen odainvitált az asztalukhoz.  Válaszom a következő volt:  nagyon kedves, de nincs pénzem kozmetikumokra. Ugyan, csak néhány száz forint némelyik.  Hölgyem, hetvenezer forintos nyugdíjból  nem lehet ugrálni,  mondtam, és teleszaladt a szemem könnyel. Aztán még elbeszélgettünk egy kicsit. Ő az egészségügyből ment nyugdíjba, ő is azért csinálja, hogy legyen egy kis mellékes.

 

jún

21

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Gyász

A hír:
Nem mindennapi döntést hozott egy angol özvegyasszony: úgy tiszteleg férje emléke előtt, hogy az elhunyt hamvaiból készíttetett tetoválást a combjára. Sharon Britt még csak néhány hónapja volt házas, amikor férje, Matt, tragikus körülmények között elhunyt.

Karafiáth Orsolya különvéleménye:
„Testünkben tartani a másikat, akit már nem ölelhetünk”Megőrizni valamit a másikból, akit elvesztettünk. Lehet, hogy extrémnek tűnik hamvakkal tetováltatni, de a cselekedet mozgatórugója csak ez lehet. A testünkben tartani a másikat, akit már nem ölelhetünk, aki nem áll mellettünk soha többé. Szomorúan olvastam, hogy a hírben szereplő pár nemrégen kötött csak házasságot, így valószínűleg nincsen gyerekük sem. Mert ha két ember szerelméből születik egy élet, az örökké megtartja az elhunytat, de ha ez nincs, másképp kell gondoskodni a tovább-létről. Néhány éve több helyütt lehetett olvasni arról, hogy a hamvakból egy különös technikával gyémántszerű anyagot készítenek, amiből aztán – formázás után – gyűrű, medál, bross készülhet, egyszóval olyan ékszer, amit a viselője minden nap tud hordani. Egyfajta talizmán, védő amulett, hogy a szeretett lény legalább ebben a formában velünk maradjon.

Mások kis urnában őrzik a hamvakat, viszik magukkal mindenhová, megint mások nagyon gyakran járnak a temetőbe, hogy őrizzék a sírt, és hogy a közelébe legyenek annak, aki hozzájuk tartozik, a síron túl is. Mindenkinek joga van eldönteni, hogyan tartja meg, aki fontos volt neki. A nagymamám minden nap beszélget például több mint tíz éve elhunyt férjével, a mi nagypapánkkal, néha, ha rosszul viselkedem, közli velem, hogy megmondja a nagypapinak, aki nagyon mérges lesz. Én ezt nem tartom betegesnek, sőt örülök, hogy a mama így éli át a veszteséget: mintha a papa még mindig vele lenne. és vele is van, a gondolataiban, az érzéseiben, és az egyre sárguló képeken. Volt ismerősöm, aki miután meghalt a férje, felettébb különösen viselkedett. Nem öltözött gyászba, a férfi ruháit kidobta, a közös képeket elrejtette, a lakásukat eladta, és egyetlen szót sem volt hajlandó mondani aztán róla, sőt hamarosan új élettársa is akadt. Sokan elítélték ezért. Én nem. Mert tudtam, hogy úgy próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant, hogy lezár magában egy ajtót, ami mögé nem tud betekinteni. Aztán pár éve rá álltunk a konyhájában. Valami újságot nézegettünk, ahol ott volt a halott férfi egy régi festménye. És ismerősöm váratlanul zokogni kezdett. És csak annyit mondott: „Olyan jókat beszélgettünk mindig.” És aztán megint évekig egyetlen szó sem jött.

A gyász nehéz teher, mindenkinek magának kell megbirkóznia vele. Verena Kast Gyász című könyvét mindenkinek ajánlom, ott pontosan végigveszi a gyász fázisait, és a feldolgozásának lehetőségeit. Apám halála után nagyon sokat segített ez a munka. De még egyszer hangsúlyozom: a gyász magánügy, mindenki úgy kezeli, ahogyan tudja. Ha egy tetoválással, akkor úgy. Senkinek nincs joga elítélni ezt.

jún

19

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

 

Emelt fővel

Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat…
Fuchs Éva


jún

19

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Angyalokra találtam, én is azzá lettem

Hi, kis belső Napraforgóm, most van hová fordulni! Csak süttesd az arcod, nagyon rád fér már a napfény!!!
A talált cicákhoz mamikeresés során bukkant rájuk társunk, Ákos. (Végre csinált valami érdemlegeset!!!!) Cicamentő Angyalok, a Facebook-on. Ebben a csoportban tényleg olyan emberek vannak, akik tesznek is a macskákért, kutyákért, mégpedig igen sokat. Nincsenek sokan, de behálózzák szinte az egész országot. Szerveznek, leveleznek, oktatnak, ha kell, és ténylegesen SEGÍTENEK! Ha kell, szereznek gazdit, ha szükséges, keresnek kidobott nagyon pici cicák mellé mamit, megszervezik a szállítást, és sorolhatnám még sokáig, miben segítettek már. Azt sajnálom csak, hogy ilyen későn (soha nem késő) találtam rájuk. Fiatalok és még fiatalabbak. Zömében nők. És tényleg Angyalok! Én is mindjárt kértem a felvételem, de már megelőztek, javasoltak. Olyan emberek, akiket társául kíván az ember a saját szervezetében. Persze ki tudja, mennyire működne egyetlen szervezetben? Az viszont tény, hogy így nagyon jók! Örülök, hogy rájuk találtam!

jún

19

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Elsül az agyam

Tegnap este – szokás szerint – mentem etetni Margitkához a piciket. Margitka a konyhában üldögélve várt rám. Még ne etess, mert éjjel felébrednek, beszélgessünk egy kicsit! Rendben, beszélgettünk. Én nem tudok tovább maradni, mert rám még várnak a nagyon picik! – mondtam, mire kegyeskedett megengedni, hogy ellássam a cicákat. Elláttam őket. Margitka közben lehívta az egyik lakótársát, hogy nézze meg a piciket, és édesdeden beszélgetett, míg én a picikkel foglalkoztam. Könyörgöm, ha ennyire ráér, és nála vannak a cicák, miért kell még másik két embernek elzarándokolni hozzá, ellátni a kis jószágokat????? Mennyi időt vesz igénybe? Háromnegyed órát. Akkor még a mosogatás és pakolás is bőven belefér. Úgy látszik van valamilyen visszafojtott érzése, és kompenzálni akar velünk!!! Áldja meg érte, kire gondolok!

Kimentem az állati áruházba tápszert venni, mert az jobb a cicáknak a sima cicatejnél. A kifele utam eszméletlen sokáig tartott, de legalább kaptam, amit kerestem. Egy kis ez, egy kis az, 3075 Ft lett a fizetendő összeg. Leteszek 1 ezrest, 2 db ötszázast, ezer Ft-ot apróban (100, 200 Ft-osokból), ezt még a buszon kiszámoltam, és kezdem kiszámolni a 75 forintot.
– nem lesz elég, mondja a pénztáros,
– de igen, válaszolom,
– de nem elég, így a pénztáros,
– elég, hörögtem én,
Ismét megnézi a pénzkupacot, és közli:
– ez biztosan nem elég!
A fejem pirosodni kezdett, a hátam mögött, a sorban várakozók már mocorognak, meg nézegetnek, hogy mit kínlódok itt, mikor nekik sürgős dolguk van vasárnap délelőtt!
– mondom, hogy nem elég! , mondja már emelt hangon a pénztáros
Fogom magamat, és szétrakom a kupacot, ezer meg ezer meg ezer, ez mennyi- kérdeztem én is emelt hangon a pénztárost. Az háromezer, mondja természetes hangon immár.
– akkor mi a bánatos nem elég- kérdeztem igen mérgesen!
– ja, válaszolt őnagysága, tényleg annyi.
Odacsaptam a maradék 75 forintot, és kiviharzottam a boltból. Még szerencse, a villamos jött, így hamar hazaértem, és bedugtam a fejem a csap alá!

jún

18

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Kilenc pici cica

Margitka – egyesületünk alapító tagja, már nem tinédzser – előszeretettel talál nekünk pici cicákat. Ráadásul ahhoz a telefonon megismert kategóriához tartozik, akik mindjárt adnák is tovább a cicákat. Őt nem segíthetem csak annyival, hogy segítünk a gazdikeresésben! Most is elérte – jó, beteg, idős férje van és 4 macskája – hogy a négy picit elhoztam magamhoz, és idős korára hivatkozva azt is, hogy vele együtt hárman etetjük a maradék öt cicát. És ott áll mosolyogva, szeme sarkában huncut ránccal, “na ugye bejöttetek az utcámba!!!!”
Ilyenkor, azért kinyílna a bicska a zsebemben, ha volna!

jún

16

Szerző: sunflower

1 hozzászólás

Kategóriák: Cicákok, Életem percei, pillanatai, történései

No comment

Margitka, az egyik egyesületi tagunk talált 9 kiscicát. Azonnal hívott. Én meg mentem. 4 picike, még a szemük is most nyílik. 5 pedig kb 3 hetes, pár picinyke tejfoggal. Úgy alakult, hogy a 4 picit ide kellett hozni magamhoz, semmilyen más megoldás nem akadt. A többit is én látom el, de azok egyenlőre Margitka előszobájában elférnek. Oda még napi háromszor el kell mennem. Sajnos nem volt más megoldás. Apa totálisan kiborult. Nem járult hozzá, de miután az én lakásom is, nem dobhatja ki őket. Most mosolyszünet, háború, meg még minden van!

jún

13

Szerző: sunflower

1 hozzászólás

Kategóriák: Videó

Az erdő hangja

Egy csodálatos videó, melyet relaxálásra is lehet használni. Sumika, netes barátném készítésében nagy élvezetet nyújt!

You need to install or upgrade Flash Player to view this content, install or upgrade by clicking here.

jún

12

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Magunkról

Míg kifelé sétáltunk a temetőből a parkolóhoz vezető úton, kivételesen, jól elbeszélgettünk Apával. Arról, hogy bennünket hová temessenek.

Van 2 kétszemélyes és egy egyszemélyes sírhelyünk  az Alsóvárosi Katolikus Temetőben. Mindháromban van hely bőségesen, mert Édesapám temetése óta csak hamvasztásos temetések voltak a családjainkban.  Fenntartásuk elég sok pénzt igényel. Sajnos a gyermekeink lassan már azt sem tudják, hol vannak, a temető melyik részén keressék őket. Ráadásul az egyik nagy sírhely a Pároméké, a másik szerénységem családjáé. Az egyszemélyesbe temettük az én legközelebbi hozzátartozóimat. Már erről sokat vitáztunk, mert mindkettőnknek a saját  megboldogultjaihoz húz a szíve.

Ott kezdtem, hogy kifelé sétáltunk és arról beszéltünk, hogy esetleg a mi hamvainkat is szét lehetne szóratni.  Ha nem itt a temetőben, a Tiszában, vagy éppen ahol tetszik. Bár úgy tudom ezek nem legálisak, de sokan tesznek így mostanában.  Felmerült viszont a kérdés, akkor hol lehet “elbeszélgetni” gondolatban az eltávozottakkal, hová vihetünk virágot, hol gyújthatunk gyertyát? Hiszen kell mindezekhez egy hely, ami csak az övéké, csak róluk szól. Én magam is szívesen kimegyek a temetőbe, és eltöltök egy csendes félórát halottaimra emlékezve. Szerintem ennek is csak addig van jelentősége, míg mindketten el nem hagyjuk az élők sorát! Aztán már táplálhatjuk a domb oldalát, úszhatunk a Tiszán……

Ki fog kijönni a mi sírunkhoz? Senki. Lányom külföldön él, nem is akar hazajönni, jövőre már kérheti a svéd állampolgárságot is. Párját is is külföldön  választotta. Fiunk, nagyon racionális, nem temetőbe járó alkat. Akkor???? Minek erőlködjünk a sírokkal??? Hogy felverje a gaz, hogy lejárat után eladják, és idegeneket temessenek mellénk! Vagy átvisznek egy közösbe??? No azt már nem.  Nem haragszom én ezért a gyerekeimre, és hiszem, nem a naponta temetőbe járók gyászolják igazán szeretteiket. Ha szerettek, úgyis élni fogunk a szívükben, emlékeikben.

 

jún

12

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Gondolataim

Egy kis adalék

Van egy kedves barát házaspár ismerősünk, már több, mint 30 éve tartjuk a barátságot. Tagnap felhívott bennünket a feleség, Erzsi, és férjem hiányában nekem panaszkodta el magát úgy jó egy órán keresztül.  Ő is kint volt barátnőnk, Ági hamvasztás utáni  búcsúztatásán. Fél óráig csak azt hallgattam, hogy Ági felmenői hogyan semmizték ki az Ő édesanyját a vagyonból, mert kiderült, unoka-akármilyen rokoni kapcsolat fűzte őket egymáshoz. Erről azért nem tudtunk, mert azóta egyáltalán nem ápolják  a családi  kapcsolatot. Én csak hallgattam az engem egyáltalán nem érintő és érdeklő fröcsögést a gazok ellen, akik még egyik családtagjuk halálát is okozták, mert belehalt a testvérek tetteinek szégyenébe!!??!! Akkor mi a bánatos csodának mentek ki a búcsúztatásra, ha ennyire utálták egymást??? Megadni a tiszteletet?  Szerintem ez egy álszent hozzáállás! Milyen tiszteletadás az ilyen. De ez csak az eleje volt, mert ezután következett a java.

Maga a búcsúztatás egy szerény, de megható esemény volt. Az elhunyt hamvait vízsugárral egy szökőkút segítségével szórták szét. Nagyon magható volt.
Erzsi az alábbiakat állapította meg a búcsúztatóról.  Hogy gyászolja egy lány az anyját, ha képes kiállni és kedves szavakkal elbúcsúzni az anyjától. Ő a gyász nagysága miatt képtelen volna megszólalni!  És miket mondott…… Hát ez kegyeletsértő!
“Mondta a fiam, hogy ne álljak szélirányban, de én nem értettem miért mondja”. És képzeld, a szél ráfújta a vízcseppeket a ruhámra és hamu is volt benne. Hát szóhoz sem tudtam jutni, mondja a telefonban barátnőm.  Mindezt  síri, felháborodott, rosszalló hangon Én is gondolkoztam hasonló szertartáson, ha egyszer meghalok, de ezek után szó sem lehet róla. A Te dolgod Erzsikém!

Mi a maga módján “szépnek és emberközelinek” éreztük a búcsúztatót, nem találtunk kivetnivalót a búcsúztatók mondanivalójában, nem fújta ránk a hamut a szél. Leróttuk tiszteletünket egy befejeződött emberi élet előtt, elbúcsúztunk  egy-egy szál virággal Ágitól. Halála megváltást hozott neki  és családjának is.  Béke veled, Ági!

 

 

 

jún

10

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Gondolataim

Ezután már csak búcsúzunk?

Nagyon besűrűsödtek a rossz dolgok  életemben. Két hete netes barátnőm párja, egy hétre rá baráti házaspár asszonya távozott az élők sorából! Így hatvan után már ez az ember sorsa? Csak búcsúzunk, búcsúzunk míg mi saját magunk nem kerülünk sorba.? Immáron a koros meg a soros ugyanaz. Szinte hetente olvassa, hallja az ember, hogy X vagy Y ismerős,  kolléga, barát meghalt.
Igen, tudom, aki megszületett, az meg is hal, de ilyen korán???? Hisz akik most a kortársaink közül elmennek még nem az aggságba fáradtak bele, hanem valamelyik förtelmes betegséggel végzik.
Eddig hosszabbodott az életkora az emberiségnek, most úgy tűnik, megfordult a trend. Pedig az orvostudomány fejlődik, nem is akármilyen mértékben. Mi vagyunk korábbi halálunk okozói???
A környezetszennyezés, az atomkatasztrófák, a kipróbálatlan termékek: gyógyszerek (étrend kiegészítők!), tartósítóanyagok, és sorolhatnám a végtelenségig, oka lehet rövidülő korunknak. No és mi magunk! A mozgáshiányos életmód, a káros szenvedélyek, a helytelen étkezési formák, a stressz, a létbizonytalanság nem segíti életkorunk meghosszabbodását.
Bár ahogy én most áttekintem életem utolsó néhány évének alakulását, talán nem is baj, ha hamar letudjuk életünk befejező szakaszát.

Csak milyen áron?  Nagyon keveseknek adatik meg a “szép halál”! A többieknek marad a rák,  a szívinfarktus, az agyvérzés. És hosszú hónapok kellenek a megváltáshoz, olyan hónapok, amilyet az ellenségének nem kíván az ember. És nem csak a beteg szenved, szenved egész környezete, gyermekei, élete párja, sokszor a szülő, kinek kije van. Kínok árán jövünk a világra és kínok özöne szükségeltetik a távozáshoz is. MIÉRT????? És miért nincs jogunk dönteni, ha nem akarjuk végigcsinálni? Tudom én persze kik állnak egy ilyen törvény útjában.  De jobb is talán, mert  a nem jó értelembe vett emberi mivoltunkat ismervén, csak probléma volna belőle.  Mert ki dönti el, hogy valaki már megszerezte a jogot a távozáshoz? Egy másik ember! És amilyenek az emberek, bizony ez a döntés manipulálható,  esetleg megvásárolható!!! Én nem bízom az emberiségben! Minden alapja megvan ennek a bizalmatlanságnak.

jún

6

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Egy ember emlékére – Barátnőmnek

 

 

Valaki elment

Valaki elment, nem is köszönt, pedig talán érezte már, hogy nem lesz több hajnal. Valaki elment, én még láttam, de ő nem vett észre. A kertben sétált, a fák között. Eltakarták arcát a lombok, elvegyült a mézízű nyárban.
Valaki elment, el sem búcsúztam tőle, futottam, mint mindig, hogy le ne késsem…Mit is? Mindegy, lényegtelen. Rohanunk. Hova? Miért? Minek? Meddig? Valaki elment, elvitt egy darabot belőlünk, s itt hagyott valamit magából. Valamit, amit emlékeim dobozába zárok, s ha néha kibontom, újra látom őt.
Megint ott áll fenn a fák alatt. Arcán aranyszínű ecsettel álmokat fest a nap. Lassan elindul a kitaposott csapáson lefelé. Valaki elment, mégis minden nap feltűnik alakja előttem. Néha azt hiszem, csak képzelődöm, de hallom, ahogy nevemen szólít, ilyenkor könny ül szememben. Leplezem előtte, de tudom, hogy hiábavaló. Még emlékszem az utolsó ölelésére, tekintetére, amely szívemre olvadt.
Valaki elment, nem tudom hova, merre… Pedig mesélt róla, igen, egy világról, mely valahol messze épült, valami Csillagvárosnak mondják, legalábbis így hallottam tőle. Azt mondta, aki egyszer elmegy, csillag lesz belőle. Minden éjjel ezer új csillag gyúl a fekete égen, annyi, ahány szempár oltja ki fényét itt lenn a földön.

Valaki elment, elveszett a csillagóceánban, de éjjelenként bevilágít szobám ablakán, s én lelkemben érzem soha el nem múló szeretetét.
(
http://pauditszoli.mindenkilapja.hu/html/18269051/render/kisprozak)



jún

4

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Ez nem lehet igaz!

Igaza volt régen élt édesanyámnak. Azt mondta, ha betölti a 60. életévét, végez magával. No természetesen nem tette meg, mint ahogyan én sem fogom megtenni, de 60 felett az ég is másképpen kék. Apróságok tömkelege, de ha összeszalad totálkárossá teszi az embert. Hogy miről is beszélek!
A Párom ment vásárolni, és megkérdezte kell-e a macskáknak valami. Természetesen kell, mert nincs már hazánkban kapható  macskakaja márka, amit ne próbáltunk volna ki. És mindegyikbe beleunnak. Elmagyarázom részletesen, hogy milyen konzerv milyen típusát vegye meg. O.K. Jó másfél óra múlva csörög a telefonom, hogy ott áll a polc előtt, akkor melyik is legyen? Mondom. Jó, látom, válaszol a hitves. Hazaérkezik. Megyek adni a macsekoknak reggelit, és mit látok? A másik típusú kaját hozta, nem a pástétomot, hanem a ragut, amiről a hercegi sarjak csak méla undorral lenyalják a szaftot. A darabosa marad. Mindez negyed macskatányérnyi és 300 Ft. Elkezdett lilulni a fejem, és bekiabálok Apának, nem jó kaját hoztál! Erre mint egy oroszlán, üvölteni kezd velem, hogy ne mondjak ilyet, és nézzem meg a képet. “Én már a kibontott kaját nézem”  válaszoltam, ami megegyezik a képen lévő macskaraguval. Semmi pástétom, semmi szelet. Szóval jól elkefélte apjukom. Még szerencse, hogy csak kettőt hozott belőle. A fejem már füstölög, két szépséges macskagyermekünk pedig utálkozva nyalogatja a ragu szaftját. Miután összesen 4 fajta ilyen konzerv van a boltban, kettő ragu és kettő pástétom, külön ügyesség kell hozzá, hogy el tudja az ember téveszteni. Neki sikerült. És napjában mindkettőnkkel számtalan ilyen kis affér történik.
Mondja meg nekem valaki, érdemes így még egyáltalán élni?????

 

 

jún

2

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

A világmindenség  nem lehet oly mértékben pazarló és  felelőtlen, hogy annyi tapasztalatot, információt, ami egy ember agyában élete során összegyűlik – legyen az bármilyen  – egyetlen suhintással veszni hagyjon. (Én)