jún

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Ugyanaz

jún

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Ady Endre Sorsunk

Ady Endre: Sorsunk

Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött – sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
*
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.

jún

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Wass Albert: A szív – De nem az enyém!

http://youtu.be/e4KMgedklyI

jún

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Kedvenc versek, Videó

A szívemből szól: MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (részlet)

 

jún

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Régebbi netes ismerősöm készítette ezt a videót.  A képek is figyelemre méltóak, és a szöveg, az idézet is a végén. Köszönöm Klára!

jún

29

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Lehet?

Nem is tudom elhinni, de talán ránk kacsintott a szerencse egy picinyég? Annyit írok csak le, hogy a lány lakásáról van szó. Ha bejön egy kis levegőhöz jutunk!!!!! Istenem, hogy kell szólni Hozzád?????Az a fránya ateizmus!



jún

29

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Már megint

Nem tudom meddig bírom még………. Kifáradtam, belefáradtam, beleuntam. Hogy mibe, a szokásos reggeli cirkuszokba. És kivel. Természetesen hites – mindjárt negyven éve- párommal. Hogy mi történt már megint? Mióta nem járunk Algyőre, minimálisan, de javult a tűrőképességünk. De azért szinte minden reggelre akad valami, hol kisebb, hol nagyobb vita.
Mint ma is. Lement apa a gyógyszertárba. Kértem utána menjen be a mellette lévő boltba és hozzon valamilyen konzervet a vendég macskának, mert az állandóan éhes, és addig, míg nem eszi magát hasasra, nem foglalkozik a picikkel. Le is ment a gyógyszertárba, még telefonált is nekem, de mikor feljött, nem volt nála konzerv. Nem volt a boltban konzerv? – kérdeztem. Nem mentem be, mert szakadt az eső (már régen elállt) és siettem.- válaszolta. 1. Hová a bánatosba sietett???? Mikor az egész napjából az egyetlen program a kutyaetetés, ami várhat 10 percet. 2. Ha esett volna (ami nem igaz), sem probléma elmenni egy ajtóval odébb.
Természetesen én kérdőre vontam és ő megválaszolta, az ő közvetlen módján. Aztán csak lement – újból – és hozott egy konzervet, és nagyon mérgesen elviharzott!
Mondjátok meg, volt ennek valami értelme? Én se venném nagyon zokon, ha nem a milliomodik koccanásunk lett volna! És most adjuk vissza azt az egyetlen lakást, amiben egyedül, a saját nyugdíjamból meg tudtam volna élni. Nagyon el vagyok keseredve.

jún

29

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Videó

40 év felett, de mennyivel!

jún

27

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Érettségi átlag

Városomban messze a legjobb a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium. Annak idején a mi 46-os létszámú osztályunk érte el  a rendkívüli, kimagasló és igazgatónkat nagy elégedettséggel (bennünket is) eltöltő eredményt: osztályunk érettségi átlaga jeles lett. Taroltunk.
Ma olvasom, hogy a nyomdokainkon haladóknak nagyot sikerült emelniük az érettségi színvonalukon,  4,96 lett. Gratulálok!

Szeged – Mindössze hat négyest osztottak ki az idei érettségin a Radnóti-gimnázium 12/M-es diákjainak. A 25 fiatal ezzel 4,96-os osztályátlaggal maturált – korábban ilyen jó eredményt még senki nem ért el ebben az intézményben.

 

jún

26

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Barátnőm a bejegyzéseit és az ajtót végleg bezárta. Ezt teszem én is, ugyanazzal a dallal, mellyel Ő is tette.

jún

23

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Angyalok közt a pokolban

Ilyet még nem értem. Hogy tűri meg a föld ezt a nőt a hátán? Már régen le kellett volna dobnia!  És ő nevezi magát angyalnak? Ez a tetű, immorális, beteg ember, aki azzal szórakozik, hogy megalapozatlan dolgokat állít minden neki nem szimpatikus emberről. És mint a váltó futás, egyik emberről már ugrik is a másikra. Ahogy úgy érzi, elmondott már minden mocskos dolgot, aminek természetesen utána sem néz, valakiről, már ugrik is egy másik áldozat hátára. És kezdi újból. Ritkán szól, de akkor nagyot! Ha most volna valaki, aki teljesítené kérésemet, tudnék mit kívánni. Soha nem kértem még senki ember ellen semmit, de most istenuccse megtenném. Dögöljön meg. Szépen, magyarul mondva.

jún

21

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

No comment

 

Álltam a piros lámpánál, várva, hogy zöldre váltson, és átkelhessek a forgalmas úton. Mellém ér nagy lendülettel egy hölgy, aki mindjárt le is akart lépni az úttestre.
– Álljon meg, asszonyom, mondtam neki és ezzel  fordultam is felé.  Magam korabeli, a tinédzser kórból már régen kinőtt hölgy volt!
– Jaj, ezt még a nyugdíjasoknak sem szabad, mondta, én meg ránéztem, hogy mit is akar ezzel mondani??
– Ne izguljon hölgyem, válaszoltam neki, nemsokára kötelező lesz, de megvárják az indítással a délutáni csúcsot!
Rám nézett, cinkosan összekacsintottunk, és elindultunk a szabad jelzésen az úton át.

Más:

Ma délelőtt történt. Már hazafelé menőben voltam, letudván kedvenc pszichiáteremet, és a Klárikánál lévő macsok oltását. Látom kozmetikai termékek vannak a jellegzetes asztalon, mellette két korosabb hölgy mosolyog. Avonosak vagy Oriflémesek lehettek, nem is figyeltem, azon iparkodván, hogy minél nagyobb ívben kerüljem ki őket. Az egyik mégis rám szólt, kedvesen odainvitált az asztalukhoz.  Válaszom a következő volt:  nagyon kedves, de nincs pénzem kozmetikumokra. Ugyan, csak néhány száz forint némelyik.  Hölgyem, hetvenezer forintos nyugdíjból  nem lehet ugrálni,  mondtam, és teleszaladt a szemem könnyel. Aztán még elbeszélgettünk egy kicsit. Ő az egészségügyből ment nyugdíjba, ő is azért csinálja, hogy legyen egy kis mellékes.

 

jún

21

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Gyász

A hír:
Nem mindennapi döntést hozott egy angol özvegyasszony: úgy tiszteleg férje emléke előtt, hogy az elhunyt hamvaiból készíttetett tetoválást a combjára. Sharon Britt még csak néhány hónapja volt házas, amikor férje, Matt, tragikus körülmények között elhunyt.

Karafiáth Orsolya különvéleménye:
„Testünkben tartani a másikat, akit már nem ölelhetünk”Megőrizni valamit a másikból, akit elvesztettünk. Lehet, hogy extrémnek tűnik hamvakkal tetováltatni, de a cselekedet mozgatórugója csak ez lehet. A testünkben tartani a másikat, akit már nem ölelhetünk, aki nem áll mellettünk soha többé. Szomorúan olvastam, hogy a hírben szereplő pár nemrégen kötött csak házasságot, így valószínűleg nincsen gyerekük sem. Mert ha két ember szerelméből születik egy élet, az örökké megtartja az elhunytat, de ha ez nincs, másképp kell gondoskodni a tovább-létről. Néhány éve több helyütt lehetett olvasni arról, hogy a hamvakból egy különös technikával gyémántszerű anyagot készítenek, amiből aztán – formázás után – gyűrű, medál, bross készülhet, egyszóval olyan ékszer, amit a viselője minden nap tud hordani. Egyfajta talizmán, védő amulett, hogy a szeretett lény legalább ebben a formában velünk maradjon.

Mások kis urnában őrzik a hamvakat, viszik magukkal mindenhová, megint mások nagyon gyakran járnak a temetőbe, hogy őrizzék a sírt, és hogy a közelébe legyenek annak, aki hozzájuk tartozik, a síron túl is. Mindenkinek joga van eldönteni, hogyan tartja meg, aki fontos volt neki. A nagymamám minden nap beszélget például több mint tíz éve elhunyt férjével, a mi nagypapánkkal, néha, ha rosszul viselkedem, közli velem, hogy megmondja a nagypapinak, aki nagyon mérges lesz. Én ezt nem tartom betegesnek, sőt örülök, hogy a mama így éli át a veszteséget: mintha a papa még mindig vele lenne. és vele is van, a gondolataiban, az érzéseiben, és az egyre sárguló képeken. Volt ismerősöm, aki miután meghalt a férje, felettébb különösen viselkedett. Nem öltözött gyászba, a férfi ruháit kidobta, a közös képeket elrejtette, a lakásukat eladta, és egyetlen szót sem volt hajlandó mondani aztán róla, sőt hamarosan új élettársa is akadt. Sokan elítélték ezért. Én nem. Mert tudtam, hogy úgy próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant, hogy lezár magában egy ajtót, ami mögé nem tud betekinteni. Aztán pár éve rá álltunk a konyhájában. Valami újságot nézegettünk, ahol ott volt a halott férfi egy régi festménye. És ismerősöm váratlanul zokogni kezdett. És csak annyit mondott: „Olyan jókat beszélgettünk mindig.” És aztán megint évekig egyetlen szó sem jött.

A gyász nehéz teher, mindenkinek magának kell megbirkóznia vele. Verena Kast Gyász című könyvét mindenkinek ajánlom, ott pontosan végigveszi a gyász fázisait, és a feldolgozásának lehetőségeit. Apám halála után nagyon sokat segített ez a munka. De még egyszer hangsúlyozom: a gyász magánügy, mindenki úgy kezeli, ahogyan tudja. Ha egy tetoválással, akkor úgy. Senkinek nincs joga elítélni ezt.

jún

19

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

 

Emelt fővel

Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat…
Fuchs Éva


jún

19

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Angyalokra találtam, én is azzá lettem

Hi, kis belső Napraforgóm, most van hová fordulni! Csak süttesd az arcod, nagyon rád fér már a napfény!!!
A talált cicákhoz mamikeresés során bukkant rájuk társunk, Ákos. (Végre csinált valami érdemlegeset!!!!) Cicamentő Angyalok, a Facebook-on. Ebben a csoportban tényleg olyan emberek vannak, akik tesznek is a macskákért, kutyákért, mégpedig igen sokat. Nincsenek sokan, de behálózzák szinte az egész országot. Szerveznek, leveleznek, oktatnak, ha kell, és ténylegesen SEGÍTENEK! Ha kell, szereznek gazdit, ha szükséges, keresnek kidobott nagyon pici cicák mellé mamit, megszervezik a szállítást, és sorolhatnám még sokáig, miben segítettek már. Azt sajnálom csak, hogy ilyen későn (soha nem késő) találtam rájuk. Fiatalok és még fiatalabbak. Zömében nők. És tényleg Angyalok! Én is mindjárt kértem a felvételem, de már megelőztek, javasoltak. Olyan emberek, akiket társául kíván az ember a saját szervezetében. Persze ki tudja, mennyire működne egyetlen szervezetben? Az viszont tény, hogy így nagyon jók! Örülök, hogy rájuk találtam!

jún

19

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Elsül az agyam

Tegnap este – szokás szerint – mentem etetni Margitkához a piciket. Margitka a konyhában üldögélve várt rám. Még ne etess, mert éjjel felébrednek, beszélgessünk egy kicsit! Rendben, beszélgettünk. Én nem tudok tovább maradni, mert rám még várnak a nagyon picik! – mondtam, mire kegyeskedett megengedni, hogy ellássam a cicákat. Elláttam őket. Margitka közben lehívta az egyik lakótársát, hogy nézze meg a piciket, és édesdeden beszélgetett, míg én a picikkel foglalkoztam. Könyörgöm, ha ennyire ráér, és nála vannak a cicák, miért kell még másik két embernek elzarándokolni hozzá, ellátni a kis jószágokat????? Mennyi időt vesz igénybe? Háromnegyed órát. Akkor még a mosogatás és pakolás is bőven belefér. Úgy látszik van valamilyen visszafojtott érzése, és kompenzálni akar velünk!!! Áldja meg érte, kire gondolok!

Kimentem az állati áruházba tápszert venni, mert az jobb a cicáknak a sima cicatejnél. A kifele utam eszméletlen sokáig tartott, de legalább kaptam, amit kerestem. Egy kis ez, egy kis az, 3075 Ft lett a fizetendő összeg. Leteszek 1 ezrest, 2 db ötszázast, ezer Ft-ot apróban (100, 200 Ft-osokból), ezt még a buszon kiszámoltam, és kezdem kiszámolni a 75 forintot.
– nem lesz elég, mondja a pénztáros,
– de igen, válaszolom,
– de nem elég, így a pénztáros,
– elég, hörögtem én,
Ismét megnézi a pénzkupacot, és közli:
– ez biztosan nem elég!
A fejem pirosodni kezdett, a hátam mögött, a sorban várakozók már mocorognak, meg nézegetnek, hogy mit kínlódok itt, mikor nekik sürgős dolguk van vasárnap délelőtt!
– mondom, hogy nem elég! , mondja már emelt hangon a pénztáros
Fogom magamat, és szétrakom a kupacot, ezer meg ezer meg ezer, ez mennyi- kérdeztem én is emelt hangon a pénztárost. Az háromezer, mondja természetes hangon immár.
– akkor mi a bánatos nem elég- kérdeztem igen mérgesen!
– ja, válaszolt őnagysága, tényleg annyi.
Odacsaptam a maradék 75 forintot, és kiviharzottam a boltból. Még szerencse, a villamos jött, így hamar hazaértem, és bedugtam a fejem a csap alá!

jún

18

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Kilenc pici cica

Margitka – egyesületünk alapító tagja, már nem tinédzser – előszeretettel talál nekünk pici cicákat. Ráadásul ahhoz a telefonon megismert kategóriához tartozik, akik mindjárt adnák is tovább a cicákat. Őt nem segíthetem csak annyival, hogy segítünk a gazdikeresésben! Most is elérte – jó, beteg, idős férje van és 4 macskája – hogy a négy picit elhoztam magamhoz, és idős korára hivatkozva azt is, hogy vele együtt hárman etetjük a maradék öt cicát. És ott áll mosolyogva, szeme sarkában huncut ránccal, “na ugye bejöttetek az utcámba!!!!”
Ilyenkor, azért kinyílna a bicska a zsebemben, ha volna!

jún

16

Szerző: sunflower

1 hozzászólás

Kategóriák: Cicákok, Életem percei, pillanatai, történései

No comment

Margitka, az egyik egyesületi tagunk talált 9 kiscicát. Azonnal hívott. Én meg mentem. 4 picike, még a szemük is most nyílik. 5 pedig kb 3 hetes, pár picinyke tejfoggal. Úgy alakult, hogy a 4 picit ide kellett hozni magamhoz, semmilyen más megoldás nem akadt. A többit is én látom el, de azok egyenlőre Margitka előszobájában elférnek. Oda még napi háromszor el kell mennem. Sajnos nem volt más megoldás. Apa totálisan kiborult. Nem járult hozzá, de miután az én lakásom is, nem dobhatja ki őket. Most mosolyszünet, háború, meg még minden van!

jún

13

Szerző: sunflower

1 hozzászólás

Kategóriák: Videó

Az erdő hangja