aug

28

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Nos, miről is szól az előző bejegyzésem – az előző másfél hónap eseményei pontokba szedve

  • Lányom bérlakásnak bérleti jogát   –  leadás helyett –  sikerült értékesítenünk . Miután Ő nincs itthon, és én vagyok a teljes körű meghatalmazottja, az összes tennivaló rám hárult az aláírástól az átadásig,  a szolgáltatók rendezésétől az utolsó csillár elviteléig.
  • Már régebben vásárolt lánykám  egy lakást, hogy legyen hová mennünk, ha a mienktől meg tudunk szabadulni. Ezt a lakást most szeretnénk albérletbe adni. Viszont a lakás tök üres volt .Így a tűzhelytől a mosógépig mindent nekünk (nekem) kellett beszereznem, és még nincs vége!
  • A Párom kapott egy jelentős fordítói munkát, amit határidőre kellett elkészítenie! Munka közben nem szabad zavarni, kibillenteni a “hangulatból”!
    Még a kutya etetését is sok esetben másra bízta.
  • A számítógépem elfüstölt, azt sem tudtuk, a régi mentett dolgaim megmaradtak e. Mellé az én netfüggőségem, kész detox!
  • Új gép vásárlása, döntés, beszerzés, ámulás,tanulás.
  • Lányom bejelentette terhességét. Miután kamasz kora óta hormonproblémái voltak, a szülésig nem lesz nyugtom. Ráadásul a lánykám munkán kívül hanyag, és elfelejt bennünket értesíteni a fejleményekről. Napi szinten. Kész infarktus!
  • Még juni 16.-án felvállaltam 4 parányi cica ellátását, igaz kettő elpusztult, de a maradék kettő is sok elfoglaltságot igényelt. Ráadásul a kicsiket egyetlen nagy cicánk sem fogadta be, így nagyon körülményessé vált az egész tartásuk, hisz kezdték kinőni a ketrecet. ez kulminálódott azzal, hogy az egyik pici gazdihoz került, és a maradék Julcsinak ez nagyon nem tetszett.
  • Mivel nem tudunk cicát befogadni, más módon kell tartani az ismertségi szintünket, így rendszeresen kijárok cicákat fényképezni a gazdikeresőbe, oltani, ha betegek, féreghajtót, más gyógyszereket beadni. Telefonügyelet!
  • Cima cica, az egyesületünk cicája, elkezdődött a külvilághoz történő szoktatása.
  • Az egyesület adminisztrációja, a havi eledelgyűjtés szintén az én feladatom. Az egyesületi és magánoldalaim karbantartása.
  • Saját lakás rendben tartása
  • Régi barátnővel kibékültünk, a kapcsolatunk ápolása
  • Meghalt egy kedves ismerősöm
  • Rendszeres orvosi ellenőrzésre kell járnom, ami még laborvizsgálatot is magában foglal
  • Lehetséges, hogy ki kell utaznom a lányomhoz Svédországba

Nem akarom tovább részletezni, biztosan kifelejtettem egyet- mást, de úgy vélem ennyi is elég ahhoz, hogy egy nem teljesen egészséges (cukorbeteg, többek között) ember kiessen a rendes napi ciklusából, néha sírógörcsöt kapjon, néha meg nevetőt. Ezt a zavaros hangulatkavalkádot jellemzi az előző beírásom. Azóta annyi történt, hogy van gépem és tanulom a használatát, a lányom jól van, info viszont szűkös, a barátomat eltemették, Julcsit átadtam egyik társnőmnek, hogy társaságban legyen. Apa befejezte a munkáját!!!! Ámen!

 

aug

27

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Szép napot!

Miután véglegesen meggyőződtem, hogy az oldalamat az ismerőseim közül senki nem olvassa, nyugodtan írok.

Kezdem az elejéről. Szokás szerint padlót fogtam, aminek kivételesen még a millió okát is ismerem. Első: babát vár a lányom. Még nagyon korai stádiumban van, 5. hetes lehet, de már a hányingere is megkezdődött szegénykémnek. Nő a melle, és fáradékony. Ez utóbbi nem tetszik, mert a várandósság nem betegség, hanem természetes állapot. Az elején összeizgultuk magunkat, mert nem tűnt ez ennyire könnyű dolognak. Korábban hormonproblémái voltak, így túl szép, hogy igaz legyen, csak így első nekifutásra!!!!
Mindemellett a Párom határidős munkát kapott, orosz nyelvre kell fordítania egy raklapnyi anyagot. Ez OK-s, de az már nem, hogy csak vigyázállásban lehet a lakásban közlekedni, élni, hogy ne zavarjuk őfenségét. És természetesen semmilyen problémával nem lehet őt kizökkenteni a nagy munkából!  Mondom tovább.
Szó szerint elfüstölt a gépem, ami nekem ,mint netfüggőnek komoly elvonási tüneteket okozott.  Nem tudtunk választani a laptop ill. a nagy gép között, de végül csak a laptopot választottam. Az egyesület miatt. A fiam választott gépet, mert Ő ért hozzá, ez komoly időt vett igénybe, míg bennem csak a feszkó nőtt.  Azt is  csak pár napja tudtam meg, hogy a sok anyagom a régi gépen legalább lementhető maradt. Igaz az új programmal nem nagyon akar együttműködni, de miért is működne nekem elsőre valami normálisan. Mindezek közben intézni kellett a lánykám lakásának az eladását, illetve az új lakás berendezését is meg kellett szervezni, hogy talán már egy hónap múlva albérlő lakhasson benne. Kiválasztani, megrendelni, várni a szállítókat, közben lerendezni a közműveknél a címeket, elmaradt fizetéseket. Mindezt persze nekem, mert a Nagymesternek határidős munkája van. Néha beugrottam egy-egy orvoshoz, elláttam a cicáimat, a pindurikat is. Hirdetem, reklámozom őket. A kisfiút elvitték, erre a kislány véget nem érő sírdogálásba kezdett, amitől megtépázott idegeim az utolsókat kezdték rugdosni.

Összefoglalva, ennyi történt az elmúlt két hétben velem. Apa munkája lassan kész, a cuccok gyűlnek a lakásban, az eladott lakáshoz immáron semmi közünk, és tanulom a gépem. Ma reggel Julcsit áttelepítettem a nagyobb testvéreihez, mert nem akartam kínozni szegényt, no meg Bingócskámat sem. Talán lassan tisztul a köd körülöttem, már csak egy dologra vagyok kíváncsi, kell-e, ha igen, mikor repülnöm Svédországba!

Arról még nem is beszéltem, hogy közben macskákat kezelek, oltok, féregtelenítek, fényképezek. Cima cicát pedig minden másodnap visszük sétálni, hogy szokja a kinti világot.

Igaz, már 2x annyi nyugtatót szedek, még mindig jönnek sírórohamok, ha pl. a lány elfelejt írni, ahogy megbeszéltük, a kánikula, amibe majdnem belepusztultam, talán véget ér, közben meghalt egy kedves ismerősöm is, kezdek kilátni a fejemből. Ami szinte állandóan fáj.

aug

14

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Naplóírás

Manapság a naplót felváltotta a Blog az interneten. Minden tarka macska ír blogot szinte – én is egy vagyok ezek közül. Itt-ott elolvastam pár jegyzetet mások tollából is, amelyek között érdekes útleírásokat, politikai, gazdasági, társadalmi helyzetre vonatkozó véleménynyilvánítást is olvastam. Igen, volt olyan is, ami a felszínes, semmi kategóriában volt. Lehet, hogy aki írta, az szintén óvatos? Vagy a tudása nincs meg a szavak mondatokká formálására? Ki tudja?
A magam írásai között is van olyan, ami elég felszínes, és van olyan, ami egy kicsit mélyebben kapirgálja a felszínt. Mikor milyen a hangulatom.

A közlési kényszer manapság él és virul. Sokkal könnyebben mondunk véleményt bizonyos dolgokról, amelyek valaha tabu témák voltak, amely azt bizonyítja, hogy a demokrácia, a szólás szabadsága sokkal több lehetőséget biztosít, mint régebben. Ez a jó! Maradjon is így!
Nagyon remélem, hogy nem kell történelmi viharokról írni senkinek, mert nem lesznek viharok!

Ezt az idézetet Caesar oldaláról hoztam el (http://www.caesarom.com), bár még engedélyt nem kértem rá. Két dolog az oka, hogy elemeltem ezt a részt. Az egyik, azt hiszem, hogy ez a szerencsétlen blogom valószínűleg a se színe, se szaga blogok közé tartozhat Caesar megítélése szerint. Pedig igen sokra tartom a véleményét! A másik a demokrácia. Sajnos nem tudok egyet érteni az idézet írójával ebben a témában. Nem tartom magam arra hívatottnak, hogy kritizáljam az országunkban létező, élő viszonyokat, pontosan azért mert én nem Dörzsi vagyok, aki  azért csinál blogot, hogy állásfoglalásainak keményen hangot adjon. Én – bevallom őszintén – nem merem ezt megcsinálni. Pontosan azért, amiből kiindultam. Remélem érthető voltam. Azért leírom. Hazánk olyan messze áll a demokráciától, mint ………. , ide írhatnék bármilyen hasonlatot. Röviden, hazánkban nincs demokrácia! Mondom én!
Annak örülök, hogy van aki annak érzi, jó érzés lehet. Nekem ez sajnos nem adatott meg.

Azért én tovább írom szerény kis blogomat, megtartva személyes jellegét, függetlenül demokráciától, és véleményektől. Életem valószínűleg nem sok embert érdekel. Miután a statisztikámat nem tudtam beállítani, még azt sem tudom, hányan nézik meg az oldalam. A stílusom sem nagyon kifinomult, magáért az olvasás élményéért sem járhatnak ide sokan. Maradok én magam. Nekem meg megfelel.

 

aug

12

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Mosoly

 

Semmibe se kerül,de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják
és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökre megmarad.
Senki sem olyan  gazdag, hogy meglehetne nélküle
és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti életben,
boldogságot terem azt otthonban
és mindenütt a barátság biztos jele.

Pihenés az elfáradt embereknek, napfény a csüggedőknek,világosság a szomorkodóknak és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben.Nem jelent földi javakat senki számára:Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni-csak önként lehet odaadni.

Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon,
akkor legalább te nézz rá derülten. Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra,
mint annak,aki maga már nem tud mosolyogni!Ha meg akarod kedveltetni magadat az emberekkel, akkor MOSOLYOGJ!!

 

aug

7

Szerző: sunflower

1 hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Öregszem, öregszünk

Akár hogyan csűröm-csavarom, nem tudok más következtetésre jutni, eljárt felettem az idő. Mint azt írtam, megkaptuk a bennünket lélegzethez juttató lakás-pénzt. Általában igaz a mondás, a zsebemet égeti a pénz, de most tényleg szükséges egy kis költekezés. Egy 2 szobás lakást kell  lakhatóvá tenni. El is kezdtük úgy rendesen, de a vége az lett, alig vártuk, hogy hazaérjünk, és vízszintesbe tegyük magunkat. Pedig az nagy bajra utal, ha én a vásárlásban elfáradok.
Pedig még külön malacunk, örömünk is  volt a Corában. Belecsöppentünk egy nagy akció kellős közepébe, és sikeresen visszakaptunk – igaz, vásárlási utalvány formájában összesen 14ezer Ft-ot, és 850 Cora pontot. Ezen már szép ajándékot lehet választani.
Igaz, a második félidőben izgultam keményen. Természetesen nem emlékeztem rá, van-e napi limit a kártyámon. NEM VOLT! Így mindent, még a Praktikeres konyhabútort is ki tudtuk fizetni.

Igazi jó napunk volt tegnap, és a nagy eseményre még egy üveg pezsgőt is vettünk. Sajnos csak a pihenő után tudtunk meginni.

A tegnapi naptól úgy elfáradtunk, hogy pisztollyal sem tudtak volna munkára fogni bennünket.
A másik komoly probléma, a feledékenység.  Felírjuk mindketten a naptárunkba, órára pontosan, és mégis elfelejtünk elmenni. Ez már a vég! Bevásárlólista, ami otthon marad, kihagyott programok, nem tudatos késések, és  még sorolhatnám.

Nagyon bántanak ezek a dolgok. Hisz lélekben nem vagyunk öregek. Párom zenekarban játszik, én vezetem az egyesületünket.  Járok házakhoz segíteni a cicákon, oltom, gyógyszerezem őket.
És a fizikai teljesítőképességünk meg a béka feneke alatt. Lélekben fiatal, de testben már öregedő emberek vagyunk, ami nagyon elkeserít bennünket. Tudom a testmozgás sokat segítene.
De ….. . Nem is sorolom.

 

A képen Páromék zenekara látható. Van köztük 66 éves, a legfiatalabb is 40 feletti,  van köztük vak zenész.  És nagyon jól érzik magukat.  Sajnos a dobosnak éppen két napja tört el a jobb karja. Bár mindenki tudna találni idősebb korára ilyen hobbit.

 

 

aug

5

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

No comment

 

Egy hibát még elnézek!

 

 

 

 

 

 

 

A horror különálló műfaj, aminek semmi köze sincs a háborúk vagy természeti katasztrófák borzalmaihoz.
Habár ezek önmagukban jelentenek szörnyűséges dolgokat, irodalmi értelemben nincs kapcsolatuk a horror műfajával és témáival. ????

aug

5

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései

Mégis létezik????

Végre elérkezett, megérkezett a várva várt nap, amikor szerencsénk – ami azért nem a világ legnagyobb szerencséje – beteljesült. Eladtuk a lakás bérleti jogát, és megkaptuk az árát. Hihetetlen. Talán mégis van valaki, aki ránk tekintett???? Remélem!

Lassan több, mint két  éve nem beszéltem a barátnőmmel, mert … csak…. , mindegy. Nem veszekedtünk, egyetlen probléma volt, A után nem mondott B-t. Akkor mondtam,  addig nem beszélek vele, míg meg nem mondja azt a bizonyos B-t. Volt még néhány bátortalan kísérletem a B megtudakolására, de Ő keményen ellenállt. Ez még jóval az egyesületünk megalakítása, tehát 2009. ősze előtt történt. Azóta egyetlen szó, nem sok annyit nem beszéltünk, nem telefonáltunk, SMS-t sem írtunk. Teljes hírzárlat.

Hiányzott a lelkem nagyon, de csak dacoskodtam. Végül  Párom törte meg a hallgatást, felhívta, és közölte vele, megtaláltuk az öngyújtóját, amit még régen nálunk játszottak el a cicák.  Ezután már én is felhívtam, sőt személyesen is találkoztunk már. Mintha nem is telt volna el semennyi idő, ugyanúgy köszöntöttük egymást, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Azért, ha valaki kívülről szemlélt bennünket, láthatta , hogy nagyon örülünk egymásnak. És most megint együtt, tovább!