dec

17

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

El nem küldött levél barátnőimnek

Kedves G.!
Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak, bár egyáltalán nem volt szándékos. Téged akartalak segíteni, a helyzetedre akartam rávilágítani. De alaposan mellément.
Igazából soha nem értem magam, hogy mi a bánatos fenéért kell nekem ilyenekbe beleszólnom! Ha valaki hagyja magát kizsákmányolni, hülyét csináltatni magából, akkor hagyja. Az Ő baja, nekem nem kellene megnehezíteni a helyzetét. De akkor sem bírom megállni.
Dolgozik valaki 120 Ft-os órabérért – igen kiszámoltam – napi 12 órát vásár- és ünnepnapokat is beleértve, ledolgozza mellette az albérlet díját is, és még boldog, hogy menye önagysága magához rendeli újszülött csecsemője hasfájását kúrálni éjszakánként. Én azt sem értem, mindez hogyan fér be egy napba. Mert Drágám, a te napod is csak 24 órából áll. Arról meg már szólni sem merek, hogy hogyan bírja ezt a strapát egy hatvan feletti nő. Hála az égnek, az ápolt néni már intézetbe került, és a gyerek hasfájása is múlóban. Hogy segíteni akartak???  Ne röhögtess már. Ez kizsákmányolás volt a javából, nem is akármilyen. No persze azt tudod nagyon jól, hogy a gyermekeidre külön harapok. Amit veled csináltak azon a bizonyos februári szombat délután az felért egy gyilkossági kísérlettel. De te ezt is megbocsátottad, vagy eleve nem is zavart a dolog, hiszen végül is túlélted. És ezt egy végzett orvos csinálta az anyjával. No álljunk már meg egy szóra. És nem is hirtelen felindulásból követték el. Vezekelj csak drágám, ki tudja meddig vezekelhetsz még!

És Te kedves G!
Hiányzol! Hiányzik az eszed, a szövegelésed, szóval minden. El sem kezdődött a barátságunk, máris véget ért. Bár be kell, hogy valljam, a mostani éned nem annyira szimpatikus, mint a kezdeti. Ez a politikai fellángolás nem tett jót neked. Viszont aggódom  érted. Elveszőben vagy, és attól tartok nem tudod magad a víz felett tartani. majd elválik, mit hoz a január. Hidd el, ha lehetne, visszacsinálnám azt a bolondságot!

AVE!
Nálad sem teljesítettem jól.  Persze ezt sem értem. Eddig bármit kértem, túláradó örömmel adtad, egyetlen egy dolgot hoztam el engedély nélkül mindjárt sértette a lelked. Szerintem nálad sokkal többen olvassák, mint az én kis blogomban, az nem zavar? Csak ha én kiteszem? Nem érzékelem igazán a különbséget. Nem ártana, ha megvilágosítanál. A levelemre meg elfelejtettél válaszolni! A névnapod, egyszerűen hihetetlen hogy elfelejtettem. Eddig igyekeztem elsőként köszönteni. mentségemre szóljon, hogy akkora zűrzavar volt pont akkor körülöttem. De akkor is szégyen…

Búcsúzom tőletek lányok! Kicsit könnyebb lett a lelkemnek, hogy leírtam ezeket a dolgokat. Az nem zavar, hogy nem küldöm el, lehet, valamelyikőtök idetalál és elolvassa.

Szeretettel
Á.

 

 

Hozzászólás RSS

Még nincs hozzászólás



HTML mehet

vagy, trackback a saját oldaladról.