Sze

7

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Cicákok

Rossz sorozat

Úgy látszik, folytatódik! Az ominózus e-mail óta csak bal lábbal kelt macskások hívtak.
A levélíró nem sértődött nagyon meg, válaszolt, amelyben annyit írt: 7 éves, szobatiszta + egy fotó a cicusról. Se köszönöm, se fakalap, se semmi. Úgy látszik szíven szúrta a finom kioktatásom. Szó nélkül felraktam a megfelelő oldalakra a képet és a szöveget, és kész.

Ma délben, a város legzajosabb részén, 10 építkezéssel körülvéve megszólalt a telefonom. Egy hölgy volt. Sok panasszal. Ennyit értettem. Megkértem, mivel nagyon zajos helyen vagyok, és nem értem amit mond, tíz perc múlva hívjon vissza. Rám csapta a telefont, nem is tudtam végigmondani a mondókámat, és nem is hívott vissza.

Az előbb csörgött megint a telefon. Kedves, fiatal  női hang közli velem, fent van a macskája a fa tetején. Erre mit tudok mondani. Erre még nem képeztük ki magunkat. Fára mászáshoz már kissé öregek vagyunk,  a tűzoltók, ellentétben az amerikai filmekkel, nem szedik le mosolyogva a fáról a pici cicát. Szépen elmondtam a hölgynek, hogy ebben mi nem tudunk segíteni, de olyan esetről még nincs tudomásom, hogy a macska végleg fent maradt volna a fán. No ennél finomabban mondtam azért. Erre cinikusan megkérdezi, miután a neten találta a telefonszámunkat, és ott az vagyon írva, segítünk, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk mi??? Nagyon kedvesen válaszoltam neki, hogy fáról nem szoktunk macskát menteni, és innen pár szóban szóltam a programunkról. Megköszönte, és letette, de olyan hangon, hogy borsódzott a hátam. Az biztos, tőle sem fogunk 1%-ot kapni!

Mégis, mit képzelnek az emberek? Felhívnak egy számot, telefonálnak és mi farfelvágva rohanunk és kizárólag az ő hatalmas problémájukkal foglalkozunk. Mert rajtuk kívül nem lehet másnak problémája, mi azért vagyunk, hogy kizárólag vele foglalkozzunk. Egyébként az eszébe sem jut, hogy az ő problémájánál van fontosabb dolgunk is, pl beteg, balesetet szenvedett állat, kicsik nevelése, eledelgyűjtés, állatbántalmazás, és írhatnám végtelenségig. És az sem jut eszébe, hogy mi a bánatos nyavalyából tartjuk fent magunkat, hogy ő telefonálhasson, mert ahogy ő sem, úgy másnak sem jut eszébe, hogy vegyen 1 doboz konzervet, ha találkozik velünk, vagy bedobjon egy 50 Ft-ost, ha látja az urnánkat. Képes, és megkerüli az egész boltot, hogy ne előttem kelljen kimennie.

Ennyi volt ma. Remélem, a többi telefonáló más lesz. Mindig annyira igyekszem, hogy ha valami kicsit is, de tudjunk ajánlani, segíteni. ne menjenek el üres “kézzel”!

jún

16

Szerző: sunflower

1 hozzászólás

Kategóriák: Cicákok, Életem percei, pillanatai, történései

No comment

Margitka, az egyik egyesületi tagunk talált 9 kiscicát. Azonnal hívott. Én meg mentem. 4 picike, még a szemük is most nyílik. 5 pedig kb 3 hetes, pár picinyke tejfoggal. Úgy alakult, hogy a 4 picit ide kellett hozni magamhoz, semmilyen más megoldás nem akadt. A többit is én látom el, de azok egyenlőre Margitka előszobájában elférnek. Oda még napi háromszor el kell mennem. Sajnos nem volt más megoldás. Apa totálisan kiborult. Nem járult hozzá, de miután az én lakásom is, nem dobhatja ki őket. Most mosolyszünet, háború, meg még minden van!

máj

9

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Cicákok, Életem percei, pillanatai, történései

A macskák már csak a spájzban nincsenek!

Egyik kedvenc filmemből van az idézet, A tizedes és a többiekből. Kicsit kifordítva . Ha bejövök a számítógépemhez, két macska akar a fejemre és a billentyűzetre ülni, Pici, a fekete exkandúr, és Tücsi a hófehér,  hajdan volt leányzó. Bemegyek TV-t nézni, vagy olvasni, a szobámban a lelenc Bingó billegteti gyönyörű pofiját felém. Ha mosdani, vagy egyéb dolgaimat intézni kimegyek a fürdőszobába, nyakamba ugrik a mindig játékos, bár újabban harapós Trixi, és a szomorkás Jojó siránkozik felém, akit Trixi nemtetszésétől védendő, ketrecbe csuktunk. Szegény! Mire mindenkin túlhaladva kikötök a konyhában, a fekete és a fehér macs már ott kiabál rám kaját követelve, mert ők teljesen körbe tudják járni a lakást. És a kör  bezárult.  A kamrába csak azért nincs egy cica sem, mert az  szigorúan tiltott területnek számít.  Túl sok a megőrzésre félrerakott cucc!
Ha még nem elég a cicákból, felszaladok Klári mamihoz, mert Pötyike cica népes családjával oda lett elszállásolva, és az ellátásuk szintén szerénységemre lett bízva.  Ha macskátlanítani akarom magam, marad egyetlen zug a hatalmas lakásban, a cselédszoba. Bár ott meg a fiam nyilvánított nemkívánatos személynek!
Talán van némi igaza a Páromnak a  macskákkal kapcsolatban! A macskákból is megárt a sok! És mindennek meg van az ára.

Bingó cica még fiatalon

feb

7

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Cicákok

Micu

Nagyon aggódom Micuért, nem tud megbarátkozni a Cicaotthoni élettel, nem eszik, elbújik, szomorú. Elhatároztam, mindent megteszek érte, hogy emberközelbe kerüljön. Először Magdi néninél próbálkoztam, sajna nem jött be. Aztán eszembe jutott, egyik tagunk kifejezetten ideiglenes elhelyezést vállalt be. Hurrá! Levél Dórinak, mehet a macsek, már csak az a kérdés mikor! Ahogy szabad a pálya visszük Dórihoz! Szegénykém most is a kabátomon ücsörgött, és szomorkodott. Bent meg elbújt az egyik asztal polcára.

Persze állandóan mondogatom magamnak, nem engedheted közel magadhoz a cicákat. És azt hogyan kell csinálni????

feb

5

Szerző: sunflower

1 hozzászólás

Kategóriák: Cicákok

Micu

Féltékeny kutyákról már hallottam, macskákról csak mostanában. Ha egy macska egyedüli a családban, mindenki cicája, ha több, megosztoznak a család tagjain. Ezt magam is tapasztaltam, mert párosával tartjuk a cicákat. Mostanában több helyről is hallottam, a cicája féltékeny. Nem egy másik cicára, hanem az emberre. A családba becseppent új tagra.
Új cicánk, Micu a legjobb példa erre a kevéssé ismert macskatulajdonságra. Micu gyönyörű, 9 kg-os, ivartalanított exkandúr. Fekete hátú cirmos. Nagyon szép. Gazdija, Anikó nagyon szerette, mindent megadott ami macska szem-szájnak ingere. Eddig szokványos cica-gazdi történet, ám most jön a csavar. Belépett idilli életükbe egy nadrágos személy, Péter aki igencsak megtetszett gazdinak. Barátok lettek, majd idővel élettársi kapcsolatba szerettek volna lépni egymással. Innen könnyen kitalálható, szerelmüket egyetlen lény, egy cirmos cica nézte ferde szemmel. Annyira ferde volt ez a szem, hogy a leendő élettárs, ha csak belépett a szobába, azonnali támadásnak lett az áldozata. Olybá fajultak ezek a támadások, hogy Pétert több ízben orvoshoz kellett küldeni. Micu ’kedveskedésének’ nyomai sajnos maradandónak is bizonyultak. És ahelyett, hogy javult volna a helyzet – az idő segít – tovább romlott.
A család úgy döntött, Micut el kell ajándékozni. Csak nem találtak senkit, aki bevállalta volna szegényt. Pedig Péteren kívül mindenki mással kedves, dorombolós, lábhoz simulós, nagyon barátságos cica. Telt múlt az idő, Micu maradt, és egyre kiállhatatlanabbul viselkedett Péterrel szemben. Már felmerült az altatás gondolta is, de állatorvos egészséges macskát nem altat el. (Még szerencse!) Mindent megpróbáltak Micu megfelelő elhelyezéséhez, de sikertelenül. Végül maradtak az állatvédők. Micu ugyan nem az a klasszikus, védendő, viszontagságoknak kitett macska, de végül egyesületünknek megesett a szíve a családon és befogadta Micut. 200 km-ről hozták hozzánk le Szegedre. Anikó zokogva, Péter megkönnyebbülten hagyta nálunk cicájukat.
Velünk rögtön barátságot kötött. Kivittük az otthonba, előtte megkapta védőoltását, de sajnos nagyon nem szereti, hogy nincs állandóan emberközelben. Olyan könyörögve néz rám, hogy el kell fordítanom a fejemet.