jan

21

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Gondolataim

Ugyan meddig birom?

Bocsánat kedves naplóm, régen jártam itt. Ígérem nem feledkezem meg rólad ezután!

Eltel a karácsony, eltelt a szilveszter, lassan a legunalmasabb, leghosszabb hónap is véget ér.
Hogy velem mi történt? Hát jó az nem. Már odáig jutottam, hogy az éjjeli alvások szinte kimaradtak, a nappali pihenések meg a gyógszereim miatt nem működnek. Olyan fáradt vagyok, ég a szemem, remeg a kezem, … totál kiborulás.
Az egyik ok a felerősödött fülzúgásom. Olyan hangos, szinte ordít. Az éjszaka csendjében brutális. Ezért fejhallgatóval, TV hallgatással sikerül csak elaludnom. Igen ám, de jönnek azok az őrült reklámok, akik legalább még ugyanannyi DB-el szólnak, és ha nem alszom nagyon mélyen, ami csak 1-2 óra, felébredek rÉs minden kezdődik elölről.
Ha meg még ráadásul álmodom is….. Soha, vagy csak nagyon ritkán álmodok nyugodtan. A visszatérő álmaim mellet ismételten felbukkantak a ‘gátolt’ álmok. Olyan emberek, akik már régen meghaltak jönnek elő, és cselekedeteim akadályoztatva vannak. Az éjjel például régen meghalt bátyámmal, sógornőmmel ittam, reggel az ő két kislányukat kellett valahová vinnem, az álmomban kisgyermek lányokkal nem boldogultam. Ha feladtam az egyik lábra a zoknit, nem találtam a párját, semmi nem volt a helyén, lassan, akadályokba ütközve haladt csak minden  Ami az életben fél óra alatt megvalósul, az nekem álmomban órák alatt sem sikerül. Nem túl kellemes dolog.

És az életem csak kontrázza az éjjeli kínlódásokat. Több kétesélyes dolog is van életemben. Ilyen például az egyesület. Ami önmagában sem egy funkcionáló csoda, hanem egy általam működtetetett, egyszemélyes szervezet. Így nincs  nagy jövője. Megpróbálom a fiatalítást, adok egy esélyt az adó1%-nak. És ha nem megy, jövőre felszámolom. 61 évbes leszek. Magam nem bírom. Nincs más ötletem.

A többiről meg talán annyit, szemetek. Ahelyett. hogy támogatnánk egymást, mindenki az adó 1%-áért rúgja, vágja a másikat. Van aki már a maffiák szintjén van, van aki ad egyet, de ugyanakkor elvesz kettőt. Szégyen, hogy ilyen emberek, szervezetek bizalmat kapnak. És kapnak!

dec

17

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

El nem küldött levél barátnőimnek

Kedves G.!
Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak, bár egyáltalán nem volt szándékos. Téged akartalak segíteni, a helyzetedre akartam rávilágítani. De alaposan mellément.
Igazából soha nem értem magam, hogy mi a bánatos fenéért kell nekem ilyenekbe beleszólnom! Ha valaki hagyja magát kizsákmányolni, hülyét csináltatni magából, akkor hagyja. Az Ő baja, nekem nem kellene megnehezíteni a helyzetét. De akkor sem bírom megállni.
Dolgozik valaki 120 Ft-os órabérért – igen kiszámoltam – napi 12 órát vásár- és ünnepnapokat is beleértve, ledolgozza mellette az albérlet díját is, és még boldog, hogy menye önagysága magához rendeli újszülött csecsemője hasfájását kúrálni éjszakánként. Én azt sem értem, mindez hogyan fér be egy napba. Mert Drágám, a te napod is csak 24 órából áll. Arról meg már szólni sem merek, hogy hogyan bírja ezt a strapát egy hatvan feletti nő. Hála az égnek, az ápolt néni már intézetbe került, és a gyerek hasfájása is múlóban. Hogy segíteni akartak???  Ne röhögtess már. Ez kizsákmányolás volt a javából, nem is akármilyen. No persze azt tudod nagyon jól, hogy a gyermekeidre külön harapok. Amit veled csináltak azon a bizonyos februári szombat délután az felért egy gyilkossági kísérlettel. De te ezt is megbocsátottad, vagy eleve nem is zavart a dolog, hiszen végül is túlélted. És ezt egy végzett orvos csinálta az anyjával. No álljunk már meg egy szóra. És nem is hirtelen felindulásból követték el. Vezekelj csak drágám, ki tudja meddig vezekelhetsz még!

És Te kedves G!
Hiányzol! Hiányzik az eszed, a szövegelésed, szóval minden. El sem kezdődött a barátságunk, máris véget ért. Bár be kell, hogy valljam, a mostani éned nem annyira szimpatikus, mint a kezdeti. Ez a politikai fellángolás nem tett jót neked. Viszont aggódom  érted. Elveszőben vagy, és attól tartok nem tudod magad a víz felett tartani. majd elválik, mit hoz a január. Hidd el, ha lehetne, visszacsinálnám azt a bolondságot!

AVE!
Nálad sem teljesítettem jól.  Persze ezt sem értem. Eddig bármit kértem, túláradó örömmel adtad, egyetlen egy dolgot hoztam el engedély nélkül mindjárt sértette a lelked. Szerintem nálad sokkal többen olvassák, mint az én kis blogomban, az nem zavar? Csak ha én kiteszem? Nem érzékelem igazán a különbséget. Nem ártana, ha megvilágosítanál. A levelemre meg elfelejtettél válaszolni! A névnapod, egyszerűen hihetetlen hogy elfelejtettem. Eddig igyekeztem elsőként köszönteni. mentségemre szóljon, hogy akkora zűrzavar volt pont akkor körülöttem. De akkor is szégyen…

Búcsúzom tőletek lányok! Kicsit könnyebb lett a lelkemnek, hogy leírtam ezeket a dolgokat. Az nem zavar, hogy nem küldöm el, lehet, valamelyikőtök idetalál és elolvassa.

Szeretettel
Á.

 

 

dec

16

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Gondolataim

Kicsit elhanyagoltalak

Kedves Blogom! Ne haragudj, de mostanában másfelé jártam. Van 3 másik blogom azokat csináltam, a 3 weboldalamat, amihez hozzájött még egy, az adó1% oldal.
Lehet, túl sok, de ezek teljesen nyilvános blogok. Nem úgy, mint Te!

Gyorsan el is mondom, mi történt azóta, mióta itt jártam utoljára. A másik bloghelyemen egy kedves társaság meghívott, legyek illusztris társaságuk tagja. Én persze örömmel mentem. Nem is néztem meg, hová. kellett nekem. Két hétig tartott a nagy dicsőség. Aztán sikerült megszegnem egy íratlan szabályukat, és már repültem is, ki a szerkesztői felületről. Ezt sajnáltam, mert a csoport “vezetőjét” igazán megkedveltem. Bár vele azóta is beszélgetünk, figyelemmel kísérem sorsának alakulását, de már nem a régi. A szívében megmaradt a tüske irányomban.

A legfontosabb: voltunk lányéknál Svédben. Megismerkedtünk leendő nászainkkal, meg megnéztük az új lakásukat Lundban. Teljes 3 napot töltöttünk velük, és mondhatom, nagyon jól éreztük magunkat. Nászék kedvesek, szimpatikusak. A fiuk változatlanul kedves velünk, és nagyon szereti a lányunkat. Ez a legfontosabb.
Már nagyon régen nem éreztem ilyen intgenzíven lányom szeretetét. És viszont.

A Gutenberg utcai lakásba végül is a fiunk költözött be, sajnos kedves barátnője gyermeket szeretne, ő viszont nem. “Ebbe a világba egy gyereket????” Talán igaza van, de azért az élet igényli a családot. Nagyon remélem, meggondolja idejében magát.

Még a netes sikereimről is írok pár szót. A cicák látogatottsága a hónap elején több napon keresztül 1100 azaz ezerszáz egyedi látogató felett volt, ezzel átvette a csoportelső szerepét. Végre állandósult a PR 4-es minősítése is. Kemény két éves munka, meghozta gyümölcsét. A Világomról című blogom elnyerte a “december hónap blogja” díjat. Így netes vonalon sem panaszkodhatom.

Egy dolog bánt nagyon. A macskás-egyesületi rohanásban elfelejtkeztem Judit barátném névnapjáról. Ezt igazán szégyellem. Minden alkalommal én köszöntöttem kora hajnalban. Ezt soha nem fogom megbocsájtani magamnak.

Közeleg a Karácsony, egy hét és itt is lesz. Lányék Kubában ünnepelnek a fiam még kétséges. Nagy valószínűséggel kettesben töltjük hitvesemmel az Ünnepeket.

 

    

 

okt

4

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

Már megint hülyeséget csináltam!

Úgy látszik, örök bolond maradok, már nem valószínű, hogy változom. Miért csinálok, írok olyan helyre, olyan dolgot, ahol tudván tudom, nem veszik jó néven??? Itt van nekem ez a blog, ha panaszkodni akarok, hát tegyem itt. De nem, nekem máshol kell! És mire ide jutok, már nincs kedvem még egyszer leírni. De jó ötlet jutott az eszembe, bemásolom. Hátha akkor tudom folytatni, visszahozom azt a hangulatot vele.

Mondtam is neki, volt egy periódus amikor nagyon sok temetés volt a családban, elmentek a szülő-generációba tartozók, szüleink, rokonaink. Most, egy nagyobb szünet után, mi következünk. Tudjátok milyen rettenetesen szomorú érzést?????? Elképzelni azt, hogy kilépsz ebből a világból, és az ugyanúgy, már nélküled, változatlanul megy tovább????? Hihetetlen.

Már el is hoztam. És mindjárt vissza is zökkenek abba a bizonyos hangulatba, amit emlegettem. Kiegészítve annyival, tökéletesen egyet értek Netes Barátnémmal, aki azt írta párja halála után, hogy az a szívből jövő, igazi jókívánság, ha rövid, csendes távozást kívánunk valakinek. Ő végigélte rákos párja mellett a poklok poklát.

Nem jött vissza, nem is baj, lesz még részem éppen elég benne!

Júl

25

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

Kritika

Azt már biztosan észrevettétek, igen magas szinten van a kritikai érzékem. Most egy reklám a TV-ből vívta ki nemtetszésemet. Milyen reklám az, amelyik lenézi, becsmérli a nézőt, és az általa reklámozott termékkel lesz csak a  használó hasonló  a reklámozó szép testű, szinesbőrű szépfiúhoz, természetesen csak a reklámozott termék erejéig??? Én nem csinálok titkot belőle, még ha megdádáznak sem, egy Old Spice reklámról van szó. A szépfiú felhívja a fiatal és néző hölgy figyelmét arra, hogy a fiúja igencsak különbözik tőle. És még egyszer összehasonlíttatja magát a lány barátjával. Persze sosem lesz olyan mint őszépsége (tényleg dögös a srác), de legalább egyben hasonlíthatnak egymásra, ha megvásárolja a terméket. A termékben. És az pedig valami csuda termék. Remélem érthető voltam!
Azt tudom, nem lehet másik termékkel név szerint összehasonlítani a reklámozottat. De a nézőt lehet??? Te ronda vagy, és ha meggebedsz sem leszel olyan, mint én, még ha ezt a csudát meg is veszed! Nekem nem jön be.
Sajnálom, mert az Old Spice az egyik kedvenc termékünk! Sokszor vásároltam a páromnak, sőt volt, hogy jómagam is használtam. Most viszont sikerült kigyónnom belőle.

Más. Átszíneztem a weboldalamat, még pedig elég alaposan. És ez a nagyszerű kritikai érzékem alaposan cserben hagyott. Képtelen vagyok objektíven megítélni és külső megerősítéseket várok. Nekem nagyon tetszik, és szeretném, ha mások is így lennének vele. Persze ez más, és azt is tudom, nem vagyok egy tehetség ilyen téren. Nem a türelem hiányzik belőlem, hanem az effajta képzelőerő. És ahhoz sincs affinitásom,hogy magam készítsek design szetteket, webkészítő, szépítő dolgokat. Teljességgel megfelel, amit mások készítenek. Csak ne nyúljak rossz helyre!

Júl

20

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

Emlékezetes napok

Tudom, manapság nem divat házasságot kötni. Ezzel máris kimarad – ha még egyáltalán szóba jöhet – a leánykérés, az eljegyzés és az esküvő, amelyek fényes csillagként világítják be egy házasság útját. Ez talán azért van, mert nincs rá idő, nincs rá pénz, és talán kapcsolatunkban sem bízunk annyira, hogy méltón formát adjunk neki. Igen formát, amire a mai fiatalok fittyet hánynak.  Feleslegesnek tartják, ahogy még sok külsőséget is annak tartanak. Külsőség? Igen külsőség és külsőség között is van különbség. Miért szégyellnivaló egy színházi előadásra szépen felöltözni? Egyáltalán nem ugyanolyan nap az, mint a többi. Ha nem szakadt farmert, rongyos cicanadrágot, hanem egy elegánsabb ruhát veszünk magunkra, megtiszteljük ezzel a párunkat, magunkat, a többi színházkedvelőt, és nem utolsó sorban a színészeket. Az ESEMÉNYT. Amennyiben nem készülünk, nem adjuk meg a módját ezen eseményeknek, elsikkad, feledésbe merül, még ha egy igazán jó előadást láttunk is.

Itt van például a karácsony. Sokan vallásos tartalma miatt, sokan a szeretet ünnepeként tartják számon. Egyre több azon fiatalok száma, akik már nem akarnak karácsonyfát díszíteni, ajándékot vásárolni, készítésről már nem is beszélek, és az éppen esedékes téli – különben a bevásárlási lista élén levő – cipőt vagy pulóvert adják ajándékba???, amit ugye egyébként is meg kellett volna venni. Kellemest a hasznossal! Felöltözni a karácsonyi gyertyagyújtáshoz??? Hát azt meg minek? Jó az a kinyúlt szabadidőruha, ami mindig rajtam van! Nem jó! Nem feltétlen kell nagyestélyiben tündökölnünk, elég egy szebb szoknya és blúz, egy kitűzővel, ékszerrel. Máris eltér a mindennapoktól. A műfenyő sokkal praktikusabb az élőnél, elismerem. De hol az az illat, amit akkor érzünk, mikor kibontjuk a fenyő ágait? Tudom, van citromillatú fenyő is (ha megdörzsöljük a levelét).  De ki fogja egész karácsonyát a tűlevelek dörzsölésével tölteni? És milyen drága!

A temetésről már nem is beszélek.  Egy “szép” búcsúztató, mely az eltávozottról, és nem Jézusról  és másokról szól, méltó, ünnepélyes lezárása egy ember életének. Egy szeretett ember életének! Egyre divatosabb az urnát otthon tartani. Lehet kapni nyakláncot, aminek a függőjébe tölthetünk szerettünk hamvaiból. Ez már túl modern nekem. És ízléstelen! Elmaradtak az ünnepélyes búcsúztatók, ami a gyász feldolgozásának is egyik fordulópontja lehet.

Megelőzöm mindjárt az ellenvetéseket, ami elsősorban az anyagiakkal fog kezdődni. Drága. Drága annak, aki mindenből a legdrágábbat veszi meg. Nem szükséges platina gyűrűt venni az eljegyzésre, és 200-300 fős lagzit csapni.  Karácsonykor   sem feltétlen a legdrágább ajándéknak örülünk legjobban. Csak így foglalkozni kell azzal, hogy kit mivel is  lepjünk meg. Mi illik hozzá? Olyan nehéz ez?  Sorban állva, vagy a buszon ülve van időnk éppen elég! És persze nem december 23.-án kellene a bevásárlást megejteni. A hagyományos jegenyefenyő legalább olyan gyönyörű, mint az 5x-6x drágább luxusfenyők. És a díszeket sem kell minden évben újra vásárolni. Nem feltétlen a divattrend az, amit követnünk kell. Egyik évben kék-ezüst, aztán piros-sárga, vagy fehér, fekete vagy sorolhatnám még.  A színházi megjelenést nem is említem, hisz mindenki ruhatárában vannak megfelelő darabok. Csak rajtunk múlik, felvesszük-e!

Egy temetésen sem azt kellene nézni, ki mennyi virágot hoz, és milyen fajtát. Nem az számít, hogy a családi koszorú a születésnapi virágszámot tartalmazza- e. Hanem a szeretet, amivel az eltávozottra gondolunk.
Egyszerű, hamvasztás utáni búcsúztatók sokasága ismert, ami emberközeli, és nagyon megható. Emlékezzünk az elhunytra szeretettel, vagy jobb ha el sem megyünk.

Jómagam boldogan emlékszem vissza a lánykéréstől a nászútig minden lépésre. Nem voltunk, és most sem vagyunk gazdag család. Nem voltak ezek az események frenetikusak, viszont számunkra felejthetetlenek. A mai fiatalok mire emlékezhetnek? ” Mikor is költöztünk össze??????”. Aztán jöttek az egyhangú napok, munkával, szeretettel, de névtelenül. Emlékezetes napok nélkül. Persze tudom, minden szerelemben vannak emlékezetes napok. A szerelem emlékezetes napjai. Akkor legalább ezeknek a napoknak adjuk meg a tiszteletet, és ne holmi Valentin-napi szív alakú léggömbbel kedveskedjünk párunknak.  Ami nem is a mi ünnepünk? ! Legyenek saját ünnepeink! De akkor azok legyenek emlékezetesek!
A karácsony számomra a legfontosabb az ünnepek közül. Alig ért véget az egyik, kezdek készülni a másikra. Egy időben gobelint varrtam a családnak. Az egész évem ráment, de örültek neki, személyre szabott témájúak voltak, és én magam készítettem őket. Még ma is mindenki őrzi! Általában a hagyományos fenyőt vásároljuk, és még van a gyermekkoromból származó díszünk is. Én magam is készítek szalagokból díszeket. És szeretek szépen felöltözni a gyertyagyújtáshoz.

A saját temetésemen még gondolkodom, de az enyéimhez szeretettel járok ki a temetőbe. S miközben rendezgetem a sírt,  régi dolgok járnak az eszemben. Emlékek. És sok emlékezetes nap!

 

Júl

13

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Gondolataim

Várunk

Ismét nem tudjuk, hogyan lesz az elkövetkező néhány napban. Jön a lány, és hozza svéd párját is. Lánykám szokásához hívan mindent megígért, értesít, mikor érkeznek, meddig maradnak és milyen programokat terveznek, hogy legyen mihez tartani magunkat.
Természetesen ezek az infók mind elmaradtak, egyetlen kivétellel: este érkezünk. Hogy ennél precízebb legyen a meghatározás, remélni sem mertem. Így semmit nem előkészítve, de ugrásra készen ülünk, és várjuk őket. Nagyon kíváncsi leszek hogyan is zajlik le ez a pár nap!

 

 

jún

12

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Gondolataim

Egy kis adalék

Van egy kedves barát házaspár ismerősünk, már több, mint 30 éve tartjuk a barátságot. Tagnap felhívott bennünket a feleség, Erzsi, és férjem hiányában nekem panaszkodta el magát úgy jó egy órán keresztül.  Ő is kint volt barátnőnk, Ági hamvasztás utáni  búcsúztatásán. Fél óráig csak azt hallgattam, hogy Ági felmenői hogyan semmizték ki az Ő édesanyját a vagyonból, mert kiderült, unoka-akármilyen rokoni kapcsolat fűzte őket egymáshoz. Erről azért nem tudtunk, mert azóta egyáltalán nem ápolják  a családi  kapcsolatot. Én csak hallgattam az engem egyáltalán nem érintő és érdeklő fröcsögést a gazok ellen, akik még egyik családtagjuk halálát is okozták, mert belehalt a testvérek tetteinek szégyenébe!!??!! Akkor mi a bánatos csodának mentek ki a búcsúztatásra, ha ennyire utálták egymást??? Megadni a tiszteletet?  Szerintem ez egy álszent hozzáállás! Milyen tiszteletadás az ilyen. De ez csak az eleje volt, mert ezután következett a java.

Maga a búcsúztatás egy szerény, de megható esemény volt. Az elhunyt hamvait vízsugárral egy szökőkút segítségével szórták szét. Nagyon magható volt.
Erzsi az alábbiakat állapította meg a búcsúztatóról.  Hogy gyászolja egy lány az anyját, ha képes kiállni és kedves szavakkal elbúcsúzni az anyjától. Ő a gyász nagysága miatt képtelen volna megszólalni!  És miket mondott…… Hát ez kegyeletsértő!
“Mondta a fiam, hogy ne álljak szélirányban, de én nem értettem miért mondja”. És képzeld, a szél ráfújta a vízcseppeket a ruhámra és hamu is volt benne. Hát szóhoz sem tudtam jutni, mondja a telefonban barátnőm.  Mindezt  síri, felháborodott, rosszalló hangon Én is gondolkoztam hasonló szertartáson, ha egyszer meghalok, de ezek után szó sem lehet róla. A Te dolgod Erzsikém!

Mi a maga módján “szépnek és emberközelinek” éreztük a búcsúztatót, nem találtunk kivetnivalót a búcsúztatók mondanivalójában, nem fújta ránk a hamut a szél. Leróttuk tiszteletünket egy befejeződött emberi élet előtt, elbúcsúztunk  egy-egy szál virággal Ágitól. Halála megváltást hozott neki  és családjának is.  Béke veled, Ági!

 

 

 

jún

10

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Gondolataim

Ezután már csak búcsúzunk?

Nagyon besűrűsödtek a rossz dolgok  életemben. Két hete netes barátnőm párja, egy hétre rá baráti házaspár asszonya távozott az élők sorából! Így hatvan után már ez az ember sorsa? Csak búcsúzunk, búcsúzunk míg mi saját magunk nem kerülünk sorba.? Immáron a koros meg a soros ugyanaz. Szinte hetente olvassa, hallja az ember, hogy X vagy Y ismerős,  kolléga, barát meghalt.
Igen, tudom, aki megszületett, az meg is hal, de ilyen korán???? Hisz akik most a kortársaink közül elmennek még nem az aggságba fáradtak bele, hanem valamelyik förtelmes betegséggel végzik.
Eddig hosszabbodott az életkora az emberiségnek, most úgy tűnik, megfordult a trend. Pedig az orvostudomány fejlődik, nem is akármilyen mértékben. Mi vagyunk korábbi halálunk okozói???
A környezetszennyezés, az atomkatasztrófák, a kipróbálatlan termékek: gyógyszerek (étrend kiegészítők!), tartósítóanyagok, és sorolhatnám a végtelenségig, oka lehet rövidülő korunknak. No és mi magunk! A mozgáshiányos életmód, a káros szenvedélyek, a helytelen étkezési formák, a stressz, a létbizonytalanság nem segíti életkorunk meghosszabbodását.
Bár ahogy én most áttekintem életem utolsó néhány évének alakulását, talán nem is baj, ha hamar letudjuk életünk befejező szakaszát.

Csak milyen áron?  Nagyon keveseknek adatik meg a “szép halál”! A többieknek marad a rák,  a szívinfarktus, az agyvérzés. És hosszú hónapok kellenek a megváltáshoz, olyan hónapok, amilyet az ellenségének nem kíván az ember. És nem csak a beteg szenved, szenved egész környezete, gyermekei, élete párja, sokszor a szülő, kinek kije van. Kínok árán jövünk a világra és kínok özöne szükségeltetik a távozáshoz is. MIÉRT????? És miért nincs jogunk dönteni, ha nem akarjuk végigcsinálni? Tudom én persze kik állnak egy ilyen törvény útjában.  De jobb is talán, mert  a nem jó értelembe vett emberi mivoltunkat ismervén, csak probléma volna belőle.  Mert ki dönti el, hogy valaki már megszerezte a jogot a távozáshoz? Egy másik ember! És amilyenek az emberek, bizony ez a döntés manipulálható,  esetleg megvásárolható!!! Én nem bízom az emberiségben! Minden alapja megvan ennek a bizalmatlanságnak.

feb

12

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

Aggódom

“Saját jólneveltségünk a legjobb oltalom mások rossz modorával szemben.” /Philip Chesterfield/
Ezt az idézetet Caesar oldaláról hoztam, és úgy érzem alaposan át kellene gondolnom. Erről, vagy hasonlóról írtam már korábban. Nem ártana, ha jobban odafigyelnék magamra, mert bizony sokszor nem a legjobb oldalamat veszem elő. És természetesen azt is kapom vissza. Ami pedig nem használ senkinek. Nem akarom mentegetni magamat, de igen lestrapáltnak érzem magam, fáradtnak, kevésbé ügyesnek, néha még elveszettnek is. Ráadásul nagyon aggódom. Nem magam vagy a családom miatt, hanem az egyesület miatt. Tervem volna millió, pénz viszont nincs. Ez tulajdonképpen városom vezetésével is összefügg. Ez így eléggé furcsán hangzik, de tényleg így van. Csak ők menthetnek meg bennünket. Az önkormányzatunk az egész országgal ellentétben 50:50%-os arányban oszlik meg. Azt pedig mindenki nagyon jól tudja, kibékíthetetlen ellenségek. Ha nem lesz elfogadott városi költségvetés áprilisig, feloszlanak, és újból fogunk választani. Ez önmagában is elég ciki dolog, városi szinten is, de magunkra vetítve azt is jelenti, hogy addig nem lesz meg az önkormányzati képviselők pénzügyi kerete sem. Pedig mi csak onnan várhatunk komolyabb segítséget.
A tavalyi évben jó hírnevet szereztünk magunknak, kezdünk beivódni a köztudatba, és egyre többen ismernek meg bennünket. És ami nagyon klassz, nem csak az itthoniakkal, hanem országos szinten épül ki lassan ismertségünk.
Ha az, amitől félek, bekövetkezik, igen nagy valószínűséggel be kell zárnunk a Cicaotthont. Ami pedig egyenlő a jó hírnevünk magfakulásával, pontosan akkorra, amikor már kérhetjük az adó 1%-ot. Ha csak fő támogatónk nem segít ki bennünket a kakiból. Abban az esetben – ha kisebb létszámmal is – de tudunk talán működni. Én reménykedem, próbálok arra gondolni, nem csak mi, hanem a pártok sem akarják az újabb választást. Félő, nem ugyanaz az eredmény jönne ki. Bár ki tudja melyik rendelet, melyik oldalra billenti ki a mérleg nyelvét, egyik erre, a másik arra. Nem arra szántam ezt a blogot, hogy politikai dolgokról írjak. Ahogy visszatekintek, mégis van benne, csak próbálok nagyon óvatosan fogalmazni. Sajnos több tőlem már csak annyiban várható, hogy megfogadom, és be is tartom a kezdő idézetet.

feb

3

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

A mai napom katasztrófális

A már említett pályázat eredményhirdetéséhez írtam egy hozzászólást. Nem pozitív, de épíő jellegűnek szántam. Hát kaptam a fejemre olyanokat, hogy nem győztem kapkodni, már a fejemet. A lehető legrosszindulatúbb személynek lettem feltüntetve, kinek azt volt az elképzelése, hogy csak ők nyerhetik el a pályázatot.
Őszintén meg kell mondanom, egyáltalán nem így gondoltam. Ahogy elkezdtem magyarázkodni, még rosszabb lett. Ezért is javasoltam netes barátaimnak, a netes magyarázkodást hagyjuk ki az életünkből, mert csak a leírt szavak olvashatók, a mögöttes szándékot semmi nem tükrözi. Ebből következően mindenki úgy értékeli, ahogy akarja, úgy látja, ahogy akarja. és úgy is reagál rá.
Nagyon elgondolkodtató az emberek rosszindulata. Miért van ez? Mindenben csak a rosszat tudják észrevenni, és a másféle indíttatás fel sem merül bennük! Ha pedig még csak nem is ismerjük a sorok íróját, még könnyebb félre vinni a dolgokat.
Van egy kedvenc idézetem: ‘Ahogy másokban megpróbáljuk felfedezni a legjobbat, magunkból is a legjobbat hozzuk ki’ (W.A. Ward). Ez szép és igaz, csakhogy, ha megfordítjuk, és a legjobb szót behelyettesítjük a legrosszabbal, az is igaz lesz. Így tulajdonképpen az olvasó hangulati vagy éppen tulajdonságbeli késztetései teljesen rányomják a bélyegüket egy mondat értelmezésére. És a visszahatás is ugyanolyan lesz.
Egy másik idézet: ‘A fát gyümölcséről,az embert cselekedeteiről ismerik. A jótett soha nem vész el, aki udvariasságot vet, barátságot arat, aki kedvességet ad, szeretetet kap cserébe.’ (Basil) Igen, ez is igaz, csak az írott világban már nehezen működik, ehhez először is ismerni kell egymást, és a dolgokat nem elég csak leírni.
Sajnos az én életemben is előfordult hasonló szituáció, és nem vettem észre, hogy nem is ugyanarról a dologról beszélünk, írunk már. Elmentünk egymás mellett, és minél távolabb kerültünk egymástól, annál nagyobb volt a félreértés. Eddig még nem tettem meg, de itt és most én magam is leteszem az esküt, nem fogok magyarázkodni, kifejteni dolgokat, ha csak villanásnyi gyanú is van arra, hogy félreérthetnek. Abban a pillanatban ‘elhallgatok’!

jan

31

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

Keresd magad boldogságát, és boldogtalan leszel…

Ezt nem én ötöltem ki. Kassai Csilla blogjából hoztam el, hogy tudjak min gondolkodni és legyen min vitáznom magammal.
“Keresd magad boldogságát, és boldogtalan leszel.  Keresd mások boldogságát, és boldog leszel”. Buddha

Minden normális ember harmóniára és békére törekszik. Hogyan is lehet ezt az áhított harmóniát, békét elérni?

Csakis úgy, hogyha rendet teszünk saját magunkban. Ennek pedig egy módja van. Befelé hallgatózni, figyelni, és arra törekedni, hogy minél jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Buddha mester mondta:
“Keresd magad boldogságát, és boldogtalan leszel. Keresd mások boldogságát, és boldog leszel”.

Az ember társaslény. Együtt sokkal többre jutunk, mint magunkra hagyatkozva.
Nagyon sokszor annyi is elég, hogyha empátiát adunk egymásnak.
Egy kicsi figyelem, egy kicsi törődés a másik emberrel, egy elejtett mosoly, egy kedves tekintet, egy jó szó, és máris szebbé varázsoljuk egy másik ember napját, ami visszahat saját magunkra is.
Tegnap kaptam egy csodás idézetet. Ez annyira magával ragadott, hogy megosztom olvasóimmal:

Gyógyító gondolat:
” Ahogy a Nap, a boldogság is az akaratodtól függetlenül bújik elő a viharfelhők mögül, hogy Rád szórja aranyló sugarát, mindössze annyi a dolgod, hogy ne menekülj el a fénye elől….
Aki tudatosan megéli önmagát, azt az élet minden rezdülése boldoggá tudja tenni….
Magaddal törődj, magadban szítsd fel a tüzet, mert akkor mindenki megmelegedhet a közeledben…. S ha benned felkel a Nap, nem tudod a fényét másokkal nem megosztani..” (A.J. Christian)

Hát nem csodálatos az élet? Egyedül is elérhetjük a boldogságot, de az az öröm, amit egymás öröme felett érez az ember, a közös öröm, semmihez sem fogható!

Eddig az idézet. És mindjárt fel is ötlött bennem valami.  Én büszkén beraktam blogom első oldalára egy napraforgó táblát. Egy táblát, pedig én inkább egy szál napraforgó vagyok. Pedig mennyire szeretnék egy táblában élni. Millió napraforgóból egy.

jan

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

Január

Nem szeretem a januári, hosszú, sötét, unalmas napokat.  Ráadásul hidegek is.  Ahogy szállnak az ember feje felett az évek, egyre inkább a melegebb napokat kezdi szeretni. Pedig gyönyörű tud lenni a tél! Havas, zúzmarás fák, tájak, de én már belefáradtam. Inkább képeken nézem meg, slide-showt készítek belőlük, kellemes zenével, vagy téli verseket olvasgatok bent a meleg szobában.
Ráadásul nem történik igazából semmi. Ha meg történik, abban sincs öröme az embernek. Valahogyan úgy érzem, ilyenkor gyűlik bennem a feszültség, a rossz érzés, és  amit különösen nem szeretek magamban, és ellenkezik elveimmel, az ingerültség embertársaimmal szemben.

Haragszom a lányokra, haragszom a saját lányomra, és haragszom a saját, immár 39-éve férjemre. Nem tudom magamból kitisztítani ezt az érzést, és ez még külön dühít. Ez nem én vagyok!
Ez egy frusztrált, idősödő nő, akit nem ismerek. Igazából nem is akarok közelebbi kapcsolatba kerülni vele, hiszen éppen elég az általa létrehozott problémákat, helyzeteket elsimitanom.  És még szégyenkezhetem is miatta.
Tulajdonképpen ezért kezdtem ennek a blognak a megírásához, hogy legyen hol kiírnom magamból a rosszat, és maradhassak utána -talán- az aki. Kézzel már nem tudok írni, gondolom sokan szintén hasonlóan vannak ezzel. Egy sima oldalra szövegszerkesztve meg nem az igazi. Itt tudom, ha valaki, hasonlóan gondolkodó ember ráakad a blogra, írhat hozzá, vagy nem, szólhat hozzám, vagy nem, de senki nem tudja ki vagyok. Ezért nem írtam még bemutatkozást sem. Majd akit esetleg érdekel, megismer. Ha szán rá időt. Ha nem tetszem meg, tovább lép. Tegye. És ebben igazából ez a klassz. Írok magamnak, írok talán valakinek, valakiknek, és így nem érzem olyan magányosnak magamat.

Pedig az vagyok. Végtelenül magányos. Nincs akivel a gondolataimat megoszthatnám, akivel megihatnánk egy kávét, vagy elmennénk egy moziba. Sok állatom van, akiket szeretek, és tudom, ők viszontszeretnek. Nem tudnék állatok nélkül élni. Főleg így.
Velem tölti az éjszakát, odadugja nedves orrocskáját, vagy éppen megharap, attól függ, milyen kedve van. Sőt, mióta megismertem az embereket,  jobban vonzódom az állatokhoz. De ők – pedig rengeteget adnak nekem –  mégis csak állatok, a maguk korlátaival.

Ady Endre: AZ ÚR ÉRKEZÉSE

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

jan

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Gondolataim

Miért éppen napraforgó?

A napraforgó mindig a fény, a Nap felé fordul, ahogyan én az emberi szeretet, barátság, önzetlenség, nagylelkűség felé fordítom arcomat.
Ezekből a nemes  emberi tulajdonságokból fonódik az én Napom. Ahogyan a napraforgó követi a napot, én is úgy fordulok a saját Napom után!
Az éjszakát nem szeretem, de az is szerves része életünknek! Sajnos!

Napraforgó

Kinn a kertben Napraforgó álldogál,
Napillatú bársonyszirmán,
Meleg barna koronáján
Szőke Napfény táncikál.

A tündöklő Napraforgó mosolyog,
Csodálja a pergő-forgó,
Az a barnásan aranyló,
A Fényt sugárzó Napot.

Napocskának meleg fényét követi,
Olyan nagyon nyújtózkodik,
Egyre jobban kapaszkodik,
Tányérját feléveti.

Szép arcával a Fény felé integet,
Ahogy ő csak Fényben élhet,
Pont úgy kell az Embereknek
Az éltető Szeretet.

Napraforgó!
Mutasd fényes koronád!
Mindig mosolyogjál nekünk,
Tágra nyissad ki a szemünk,
Nevessen Ránk a Világ!

Karsai Csilla
Poet.hu