Júl

20

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek, Videó

Juhász Gyula: Szerelem

 

Júl

13

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Juhász Gyula: Emlék

Emlék

A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.  

Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!

Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!

jún

30

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Kedvenc versek, Videó

A szívemből szól: MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (részlet)

 

máj

11

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Bizonyára én voltam a modell

Slalomozó élet

Életem eddig leélt szakasza
sikertelenségek, keserűségek,
és itt – ott kicsiny boldogságok
közötti slalomozás volt.

A verseny kiélezett,
botlani nem szabad,
de én nem csak hogy botlottam,
hanem óriásit buktam…

Néhányszor felálltam,
de egyre nehezebb!
Most, éppen ott tartok,
hogy biztos kiesem.

Igaz barát – nincs,
hogy felsegítsen,
összetört lélekkel
magamnak nem megy.

A versenyt folytatni kéne,
de mit tegyek,
ha a segítő kezeket
folyton elhessentem?

Aki segít – nem kell,
aki kéne – nem jön!
Így a slalompályát
sorra ledöntöm.

/Vándor Judit – Caesar – Caesar színei/

 

ápr

14

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok…és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet…Ő
ép fölnézett rám: A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!… – sikoltotta s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

ápr

14

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

ápr

14

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

http://www.youtube.com/watch?v=iOtlBLvPRqg&playnext=1&list=PL27C2671056D476BC

feb

21

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Bródy János: Filléres emlékeim

A sok kacat, ócskaság
mi évek óta összegyűlt
szerteszéjjel ott hevernek ők
a polcokon, meg mindenütt.

Gyertyaszál, gyöngyszemek
felébe tört mézeskalács
Hajcsatok, karkötők
s egy régen elszakított lánc.

Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem.

A művirág sok éve már
a céllövöldében kinyílt
Se fénye már, se illata
de őrzi még az álmait.

A rongybaba csak porfogó
és ott hever az asztalon
A lelke már az égbe szállt
de eltemetni nem tudom.

Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem.

Nem ketyeg az óra sem
törékeny szíve megszakadt
A kis tükör homályosan
de őrzi még az arcokat.

Egy régi dal a szalagon
és több a zaj már, mint a jel
De néhanap, ha felteszem
a múlt időt idézi fel.

Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem.

feb

19

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Mi értelme?

Az életnek mi értelme?

Egyszer mindennek vége,
Így nézek én az életnek elébe.
A jó és rossz is eltűnik egy másik helyre,
Ez a döntés csak is az Isten kezébe.

Néha megfordul a gondolat a fejembe,
Vajon az életnek mi értelme?
Megszületünk, édesanyánk meleg kezébe,
Gyerekkorunk ő egyengette.
A rossz dolgaink ő teszi helyre.
De az életnek egyszer úgy is végleg vége.
Akkor az életnek mi értelme?

Mikor kilépünk a felnőtt életbe,
A világ átfordul még lehetetlenebbe,
A célok mennek sokall messzebbre,
A szomorúság jön csak közelebbre,
A tehetetlenség csak nő a lelkekbe,
És ilyenkor nincs, aki segítene.
Akkor az életnek mi értelme?

Mikor megöregszik az ember teste,
Mikor már szürke kő lett a szíve,
Ezt senki se veszi észre,
S hagyják magányában a föld alá menni le.
Ez az emberiség lényege,
Érzéstelen szívvel a másikat nézi le.
Ezek után, kérdem én:

Az életnek mi értelme?

Szarka Krisztina

feb

16

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Felhő

feb

16

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Éjszakai vers

feb

15

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Szabó Lőrinc vs. Hajnal Anna

Hajnal Anna

Mondd, mit adjak Neked

Mondd mit adjak neked, mi lenne méltó?
mondd mi lenne elég?
boldog vagyok szegényes kincsemmel,
legalább mind tiéd.

Az első légy, ki mélyen vándorolva
a múltba jöjj velem,
gyerekkoromba míg csak vissszalátok,
a táj tied legyen.

Járj bennem úgy, mint ismerős vidéken,
hol nem riaszt sötét,
ahol öröm a patak halk folyása,
a tündéri nevetés.

Neked adom az erdők lehellését,
érezzed arcodon
a várakozó csöndet, amely ébreszt
s mely veled oly rokon.

az el nem jött csodákért mind a könnyet,
a sok gyerekpanaszt,
eltitkolt kínt előtted mind kimondom,
te megbocsátod azt.

Ismerj meg így: a tisztaság csak vágyam,
s a rend csak ideál,
csak fegyelem, hogy nem inog a lábam,
bár roskadoz a váll.

S most kincsemmé vált minden, ami bűn volt,
mert neked vallhatom,
ítéletedre – vess el, avagy tarts meg –
magamat megadom.

feb

14

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Tóth Árpád : Miért

feb

13

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek, képek

Vizsnyai József: Csak Te

feb

13

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Tikász Judit: A búcsú képlete

feb

13

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Kedvenc versek

Semmiért egészen

SZABÓ LŐRINC

SEMMIÉRT EGÉSZEN

Hogy rettenetes, elhiszem,
de igy igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
vagy a törvény mit követelnek,
bent maga ura, aki rab
volt odakint,
és nem tudok örülni csak
a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, mig magadé vagy:
még nem szeretsz.
Mig cserébe a magadénak
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku: nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
minden egyéb,
én többet kérek:azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
s fáradt vagyok,
kivánlak igy is,meglehet,
de a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
és áldozat
örömét, és hogy a világnak
kedvemért ellentéte vagy.

Mert mig kell csak egy árva perc,
külön,neked,
mig magadra gondolni mersz,
mig sajnálod az életed,
mig nem vagy, mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
addig nem vagy a többieknél
se jobb, se több,
addig idegen is lehetnél,
addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
még jó lehet,
törvényen kivül, mint az állat,
olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom,
ne szólj, ne sirj, e bonthatatlan
börtönt ne lásd,
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.

A magyar líra – közelebbről a szerelmi líra – egyik legtalányosabb műve Szabó Lőrinc verse, a Semmiért egészen. A közönség egyik fele szerint híres, másik fele szerint hírhedt mű megítélése mindmáig nem jutott nyugvópontra, holott már sok elemzés készült róla. Általában azt tartják róla, hogy „rémes, de remek”, vagy hogy „magával ragadó, de komisz”. Lenyűgöző hatása alól azok sem vonhatják ki magukat, akik tiltakoznak ellene, akiket felháborít. Problematikája nem esztétikai, hanem etikai természetű. Ez a két szempont általában nem választható el egymástól, de a mű éppen ezt teszi.
Gimnazista korunk kedvenc verse volt négyes barátnői csapatunknak. Sokat vitáztunk róla, és soha nem értettünk egyet sem a költővel, sem egymással. Ugyanakkor teljesen lenyűgözött bennünket. A szerelem lemeztelenítése, kizárólag férfias szemlélete, a nő megalázása millió kérdést vet fel bennünk, amelyre talán még maga a költő sem tudna válaszolni. Nekem – pedig szinte egyetlen sorával nem értek egyet – nagy élmény e vers immáron 40 éve. Benne található a szerelem összes önfeláldozó vonása, ugyanakkor hiányzik belőle a szeretni – szeretve lenni érzés.

és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.

A szerző sem gondolhatta, legyen saját élete bármilyen stádiumban, szerelme túl a kezdeteken, de innen a letisztuláson, hogy ennyivel, a megfoghatatlan ígérettel kiegyenlíti a vers hím soviniszta tartalmát.
Mindettől függetlenül – tagadóként is – egyik kedvenc versem még ma is.

feb

11

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Jőjj minél hamarabb

feb

10

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Tavaszi vers : Zelk Zoltán

Tavaszi szelek puha sodra
a rügyeket levéllé bontja,
gyermekfüvek is magasodnak,
patakok is vígan futosnak –
mikéntha fiókamadár:
szárnyát próbálja már a táj.

Újul a táj, a föld, hol élünk,
újul fonnyadt, zörgő reményünk:
Tavasz, a mi tavaszunk végre,
mi festünk felleget az égre,
mi festünk eget és napot,
égő holdat és csillagot!

Hajnal kékjét és alkonybarnát,
a hegyre pásztort, ezer barmát,
rezgő párát a messzeségre,
fecskék táncos csokrát a légbe –
csak hidd: a teremtés mi lettünk
s tavaszt és nyarat mi teremtünk!

Atyjuk leszünk az évszakoknak,
nékünk, miértünk sokasodnak,
hogy megbírva minden elemmel,
megtöltsük őket értelemmel –
egy intésünkre, mint ebek:
hozzánk simulnak mindenek!

S miként új borral ó hordókat,
lelkünkkel telítjük a szókat,
miket, mint vadszőlő a házat,
befont, befutott a gyalázat –
mit nem mondtunk, most mondd velem:
Tavasz! Szabadság! Szerelem!

feb

10

Szerző: sunflower

Nincs hozzászólás

Kategóriák: Életem percei, pillanatai, történései, Kedvenc versek, képek

Várom a tavaszt

Napjainkban már nemigen beszélhetünk négy évszakról, kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy az évszakok száma kettőre csökkent. Egy-egy gyönyörű őszi vagy tavaszi nap rácáfolni látszik erre, de sajnos csak látszik. A tavaszunk is elveszett. pedig nekem is, mint az emberek többségének a kedvenc évszakom volt. Sajnos a nagykabát után már rövid ujjú pólóban lehet járkálni az utcákon. A kardigános, kiskabátos idő megszűnt.
Milyen csodálatos sétákat lehetett tenni a Tisza partján, a Stefánián, vagy a körtöltésen, barátnőkkel, vagy baráttal. Friss, tiszta levegő töltötte be tüdőnket, amit mostanában nem élvezhetünk. Az anyák napi klasszikus virágok május első vasárnapjára már régen elnyíltak. A mai fiatalok már azt sem tudják, milyen az igazi tavasz.

Csukás István: Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

jan

30

Szerző: sunflower

1 hozzászólás

Kategóriák: Kedvenc versek

Mai napom

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Szíriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó jaj barátság,
és jaj szerelem!
Ó jaj az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant jeges űr lakik.